A szlíchót bűnbánó imákra tízezrével vonulnak az izraeliek. Hajlani 2-kor, a szertartás után is sok ezer ember keresi Isten bűnbocsátó kegyelmét.(Fotók: Surjányi Dávid)
Hajnali egy óra elmúlt.
A szeptemberi éjszaka már egészen hűvös, de igazából jólesik a nyárutó tikkasztó napjai után. Az éjszaka sötét: közeleg az újhold. Az óváros nyugati kapujánál nagy a forgatag, egy tűt is nehéz lenne a széles Jaffa-kapun átpréselni, annyi ember tolong. A zsidók szent helye, a Siratófal még több száz méterre van, de már itt mondhatni áll a bál. A szulejmáni falakon ünnepi fények, a Siratófalnál zajló szertartást közvetítik azoknak, akik fizikailag nem férnek hozzá a heródesi templomkomplexumból megmaradt Nyugati falhoz.
Még sosem láttam ilyet: az éjszaka közepén emberek tízezrei özönlenek egy szentélyhez – és még csak nem is ünnepelni: a tömeg bűnbánati imára vonul. Ahogy furakszunk át a seregleten, az egyik leghíresebb misztikus askenázi rabbi recsegő hangja tölti be a légkört: Rachamana! – sírja szívszaggató hangon, ami arámiul annyit tesz: irgalmas, irgalmazó, utalva Isten egyik legfőbb attribútumára. Fiatalok, vének, gyerekek és felnőttek ezrei hajlonganak, imádkoznak, ahol éri őket a hangtechnika által felhangosított fohász.
2023.09.22. (XXVII/38)
