22 éve annak, hogy szeptember 11-én tragikus terrortámadás érte az Egyesült Államokat, és ezzel egy egészen új fejezet nyílt a világ vezető hatalmának, illetve a Nyugat történelmében. Ennek alkalmából mos teljes terjedelmében elérhetővé tettük korábban a témában megjelent cikkünket.
„Az utcán forgattunk vágóképeket egy dokumentumfilmhez, ami újonc New York-i tűzoltókról szólt. Egyszer csak a fejünk felett nagyon hangos robajt hallottunk. Felkaptam a fejem, és a két épület között megláttam egy American Airlines repülőgépet nagyon alacsonyan, mert a logót is el tudtam olvasni a farkán. Nagyon furcsa volt a látvány, és ezért reflexből megfordítottam a kamerámat. Másodpercekkel később a gép becsapódott a toronyba” – így emlékezett vissza Jules Naudet arra, hogyan rögzítette azt a felvételt, aminél talán még a Kennedy elnök elleni dallasi merényletet sem játszották többet a televíziók.
Ebben a pillanatban még senki nem gondolt arra, hogy a történelem legsúlyosabb terrortámadásának a nyitányát látják. A filmesek is úgy gondolták, hogy egy nagyon furcsa, tragikus balesetnek voltak a szemtanúi, csakúgy, mint a CNN stúdiójában a szerkesztők, akik mindenki mást megelőzve, három perccel később, 8 óra 49-kor adásukat megszakítva élő képekkel jelentkeztek be a manhattani „incidensről”.
A hírtelevízió stúdiójának az épületéből ugyanis a tetőről éppen rá lehetett látni a WTC tornyaira. Azt sem sejthették, hogy több mint 12 órán át folyamatosan fognak tudósítani a „leghírhedtebb nap” drámai eseményeiről – nemcsak Amerika, hanem az egész világ számára. Ekkor ugyanis már további három repülőgép a levegőben volt, amelyeket a terroristák eltérítettek.
Még a tévénézőknél is kevesebbet tudott George W. Bush elnök, aki ezekben a percekben éppen a floridai Sarasotában egy általános iskolába érkezett. A program szerint az elnök a második osztályos diákok olvasásóráján vett részt. Az esemény a sajtó számára nyilvános volt, így több kamera állt a terem végében. Bush már az iskolaépületben volt, amikor értesítették arról, hogy egy repülőgép csapódott a WTC egyik tornyába. „Arra gondoltam, hogy a rossz időjárás vagy a pilóta rosszulléte okozhatott balesetet” – így emlékezett vissza később Bush a National Geographicnak adott interjúban a drámai reggelre.
Az elnök tehát belépett a tanterembe, a kamerák forogni kezdtek.
A következő tizenöt percben az Amerikai Egyesült Államok elnöke semmit nem tudott arról, amit a világon akkor már nézők tízmilliói követhettek élőben a hírtelevíziók adásából. Bush ott ült az osztály előtt és hallgatta, amint a diákok a kecskegidáról szóló mesét olvassák, miközben 9.03-kor a második repülőgép is becsapódott a WTC déli tornyába. Az elnök stábja kint várakozott, a képernyőt nézve. Andrew Card fehér házi kabinetfőnök tudta, hogy azonnal értesítenie kell a vészhelyzetről Busht, de kérdés volt, miként teheti ezt meg anélkül, hogy az elnöknek információk nélkül reagálnia kellene a kamerák előtt. Card úgy döntött, hogy a lehető legrövidebb üzenetet súgja az elnök fülébe: „Egy második gép eltalálta a második tornyot. Amerika támadás alatt áll.”
A felvételen látszik, hogy Bush megdöbbenten próbál úrrá lenni a helyzeten. Egészen szürreális, ahogy további közel öt percen keresztül hallgatja, amint a tanítónő az olvasást gyakoroltatja a kórusban felelő diákokkal. Amikor végül elbúcsúzik az osztálytól, Bush továbbra is az iskolában maradt, ahonnan rögtönzött bejelentést tett. Bush röviden beszámolt a támadásokról, megemlékezett az áldozatokról és közölte, azonnal visszatér Washingtonba.
Az elnök azonban csak 11 órával később, este fél kilencre ért vissza a Fehér Házba, miután a nap folyamán a titkosszolgálat utasítására az Air Force One több katonai bázison megállt. Ekkorra már lezajlottak a drámai események: a harmadik eltérített repülőgép Washingtonban a Pentagonba csapódott, majd először a WTC déli tornya, utána az északi torony is összeomlott, majd Pennsylvaniában az utasok hősies ellenállása miatt lezuhant a negyedik eltérített repülőgép, ami New York felé tartott, hogy a Fehér Házat vagy a Capitoliumot vegye célba. Mindez az első becsapódástól számított 99 perc alatt történt meg.
A rémület napjának eseményei ikonikussá lettek, de a visszaemlékezések a legnagyobb borzalmakat vissza sem tudják idézni, és talán nem is akarják azt. Máig nem tudni pontosan, hány kétségbeesett ember ugrott ki a tornyok felső szintjeiről, inkább ezt a halált választva, mintsem, hogy élve égjenek el a tűztengerben. A felvételeken egyesével zuhanó emberek látszanak, de a szemtanúk beszámoltak arról, hogy voltak, akik összekapaszkodva, csoportosan vetették magukat a mélybe. A becslések szerint a szeptember 11-én a támadások következtében elhunyt 2931 ember közel egy tizede, mintegy 250 áldozat így vesztette életét.
Szívbe markolóak az utolsó üzenetek, amelyeket már a biztos halál tudatában küldtek szeretteiknek telefonon, vagy szöveges üzenetként az áldozatok a becsapódás előtt a repülőgépekről, vagy az ikertornyokban a felső szinteken reménytelen helyzetbe szorult emberek.
A vétlen áldozatok mellett sokan voltak, akik másokat mentve vesztették életüket: tűzoltók, akik az égő épületekben segítettek a menekülőknek, és rendőrök, akik a tornyok tövében állva biztosították a helyszínt.
A WTC romjai alatt még hónapokig égett a tűz, a visszaemlékezők arról számoltak be, hogy Manhattanben közel egy éven át érezni lehetett egy különös, émelyítő szagot, miközben eltakarították a maradványokat. A felelősök közül az al-Kaida vezérét, Oszama bin Ladent közel tíz évvel később, 2011. májusában sikerült likvidálni, a merényletek konkrét kitervelője, Khalid Sheik Mohammed pedig még ma is a tárgyalására vár Guantanamóban.
Szeptember 11-ének teljes történetét ma, 20 év távlatából sem lehet rekonstruálni, mert számos súlyos, nyomasztó kérdésre nem tudjuk a választ. Az utókorra vár, hogy kiderítse, miért is érte támadás Amerikát azon a verőfényes keddi délelőttön?
hetilap
hetilap
