Dél-Koreában az 1960-as évekig igen magas születésszám volt jellemző, egy nőre átlagosan 6-7 gyermek jutott. A kormány azonban a nyugati jóléti társadalmakhoz közelítés jegyében meghirdette a vállalt gyermekszám csökkentésének programját. Így a nyolcvanas évekre a házaspárok átlagosan két gyermeket vállaltak, amit ideálisnak tartott a politikai vezetés a gazdasági fejlődés szempontjából.
Azonban az életkörülmények radikális átalakulásával az egy családra jutó gyermekek száma tovább csökkent, így Dél-Korea napjainkra eljutott a 0,7-es gyermekvállalási rátához: ma egy nőre átlagosan egy vagy még annyi születendő gyermek sem jut. Az ország belátható időn belül gazdasági összeomlással néz szembe: míg a hetvenes években hét felnőtt tartott el egy nyugdíjas állampolgárt, ma egy munkaképes személyre egy nyugdíjas jut, és ez az arány csak rosszabb lesz az idő előrehaladtával.
Dél-Korea nem az egyetlen ázsiai ország, amely ilyen jellegű válsággal néz szembe: hasonló cipőben jár Japán is. Az, hogy még a nyugat-európai országoknál is drámaibb demográfiai helyzet állt elő pár évtized alatt ezekben az államokban, több kulturális tényezőre vezethető vissza.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2026.09.04. (XXX/36)
