A HISZ pécsi mentőcsapata. (Agyaki Mónika jobbról a harmadik.)(Forrás: HISZ)
Agyaki Mónika fordulatos életútja azzal indult, hogy már 13 évesen, biológia szakkörösként eldöntötte, hogy ő főemlősökkel, vagyis majmokkal szeretne foglalkozni. Szülői indíttatásra egészségügyi szakközépbe ment ugyan, de iskolásként végig feljárt a Pécsi Állatkertbe, és már 16 éves korától gibbonokkal dolgozott.
„Nagyon sok emberszabásúval foglalkoztam, de a legkülönlegesebb eset Liza csimpánz volt, akit egyéves korától egészen kilencéves koráig, a kamaszkora végéig neveltem. Amikor az édesanyja elpusztult – vele nagyon jó viszonyban voltam –, Liza az első pillanattól rám kapaszkodott, s az egyik munkatársam segítségével felváltva kapta tőlünk az ember általi nevelést” – emlékszik vissza Mónika, akit máig legendás állatápolóként emlegetnek a szakmában.
A kis majmot cumisüvegből etette, tanította, tréningezte, s az állat sok mindent megtanult és ellesett tőle. Amíg ki nem ütközött rajta a felnőtt vad természete, Mónika járta vele az erdőt is, tanítgatta arra, mi ehető, mi nem, hogyan törjön fel egy tojást, és hasonló létfontosságú dolgokat. Az volt a cél, hogy Lizát hatéves korára altatás nélkül is megközelíthesse állatorvos, illetve felnőttként vissza tudjon illeszkedni a csimpánzok közé, ami meg is történt, lett egy párja is, Joe, akivel azóta is együtt van.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »