hetilap

Lőb István szorgalmas, visszahúzódó fiú volt, és zsidó, de ez abban az időben még nem jelentett problémát. Ráadásul a Lőb család nem sokkal a fiuk születése után római katolikus hitre tért. A kereskedő, akinél a konvertita Pityu inaskodott, egy kicsit rosszallta Lőbék kitérését. Ismerte a családot, nem véletlenül vette magához Istvánt, hogy nála tanulja ki a szakmát. A Dob utcai fűszeres egy darabig elköszörülte a nyelvét a Lőb gyereken, aztán csak legyintett. Végül is kit érdekel, hogy zsidó-e vagy sem, amikor jó markos gyerek, a szája helyett is a keze jár. Forog-pörög, mér, pakol, rakod, seper, gyors, akár a szél.

Lőb István orrába befészkelte magát a szatócsbolt szaga. A petróleum keveredett a keleti fűszerekkel, a naranccsal, a szivarral, a liszteszsákok jellegzetes szagával, a hitelkönyv illatával, meg a vevők kesernyés perlekedésével. Ez a jellegzetes szag, a pesti szatócsboltok szaga egy egész életen át az orrában maradt. Nem is nagyon akart mást érezni. Néha, amikor zárás után hátrahúzódott a raktárba, ahol a kis hálókuckója volt, még utoljára körbenézett a boltban. Kihúzta a fából készült Dr. Oetker tárolódobozt és beleszippantott. Ilyenkor, ha álmodott, sütőpor illata volt az álmainak. Később el is mesélte ezeket az inaskori sütőporos álmokat Weininger Béla pékmesternek.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek