A kitörés kulcsa az oktatás, talán jobban, mint eddig bármikor. Képünk illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Amikor Lázár Irén a ’80-as években az 1600 lelkes borsodi község, Szomolya általános iskolájába járt, ő volt az egyetlen roma tanuló, aki normál osztályban tanulhatott a „magyarokkal” együtt. A többi cigány gyereket, köztük Irén három testvérét is szinte automatikusan irányították át a kisegítő osztályokba, noha értelmi képességeik alapján ez többnyire nem lett volna indokolt.
Mára ez a szegregáló gyakorlat megszűnt Szomolyán, tekintve, hogy a helyi iskolába már kizárólag roma gyermekek járnak.
„Én mindig jó tanuló, jó magaviseletű, csendes gyerek voltam. A rokonszenves pedagógusok kezdettől fogva megtaláltak, és a védőszárnyaik alá vettek engem, megvédtek a többiektől, amikor elkezdtek volna cigányozni. A húgom se volt rossz tanuló, de ő olyan lázadó típus, őt például emiatt tették át a kisegítő osztályba, pedig a szakértői vizsgálaton ezt nem javasolták. De ahogy visszaemlékszem, az iskolavezetés sokat tett azért, hogy mindegyik diák eljusson a 8. osztály végére, nem volt különösebb lemorzsolódás. Engem is nagyon támogattak, felső tagozatban például ingyen járhattam a napközibe, szerintem én voltam az egyetlen napközis roma gyerek” – emlékszik vissza Irén.
2026.04.30. (XXX/18)
