Szombaton értek haza az 53 évvel a Holdra szállás után újra Hold körüli pályára a világűrbe küldött amerikai űrhajósok, az Artemis II program Orion nevű űrhajójának legénysége. A legénység tagjai Jeremy Hansen, Reid Wiseman, Victor Glover és Christina Hammock Koch többször is bejelentkeztek a tíznapos küldetés alatt, és beszámoltak az egész világnak arról, hogy milyen fejjel lefelé aludni, és lényegében egy kisméretű kapszulában több napra berendezkedni. Voltak véletlen bakik is, például amikor az egyik űrhajós élő adásban, a kezelő személyzet szeme láttára fürdött meg, viszont az ilyen vicces helyzetek nélkül is hatalmas figyelem kísérte a küldetést.
A kis dolgok és az érdekességek mellett az egyik asztronauta, Reid Wiseman azt is hangsúlyozta, hogy mekkora jelentősége van az Artemis II küldetésnek. A világűrből üzent, ahol elmondta, hogy „a Föld vonzásából való kilépés végén, ami nagyjából fél órával ezelőtt történt, egyszerűen egymásra néztünk. Tudom, hogy az Egyesült Államok ezt már megtette 1968-ban és 1972-ben is, de akkor is – ez az egész hihetetlen, hogy valamit elhatározunk, és aztán meg is csináljuk. Hihetetlen műszaki teljesítmény ez az egész.”
Christina Koch, a legénység egyetlen női tagja hozzátette, hogy „nem feltétlenül olyan legénység vagyunk, amely szuperlatívuszokban létezik, de ez egy mérföldkő, ami nagyon fontos. Fontos, hogy az emberek megértsék és elgondolkodjanak azon, hogy mi volt a legutolsó dolog, amit elértünk? És mit jelent ez azzal összehasonlítva, amit a múltban csináltunk? És vajon mit fogunk megcélozni a jövőben?”