A weboldalakon olvastam egy mondatot, miszerint „töretlenül él bennünk a hit, hogy nehezebb időkben van igazán szükség a színház gyógyító erejére”. Mit gondol, most egy nehezebb időben élünk, amikor nagyobb szükség van erre a gyógyító erőre?
Azt hiszem, gyógyító erőre nehezebb és könnyebb időkben egyaránt szükség van. A mostani időszakot nem tartom nehéznek. Talán azért nem, mert szabadkai születésű vagyok, az Újvidéki Művészeti Akadémián végeztem rendezőként, és lényegében a délszláv háború miatt jöttem át Magyarországra. A háború a legnagyobb átok, ami történhet egy közösséggel. Nem akkor fejeződik be, amikor az utolsó golyót kilőtték, hanem jóval később. A háborúhoz ugyanis nélkülözhetetlen a gyűlölet – ez pedig sokkal tovább mérgezi a valóságot, mint ameddig a fegyveres konfliktus tart.
A színházra mindig szükség van, az ugyanis az önismeretről szól. Mi legalábbis így közelítjük meg.