Negyvenöt percnyi rádiócsöndben sodródás, negyvenöt percnyi magukra utaltság, amikor a három űrhajós – Frank Borman, James Lovell és William Anders – csak egymásra számíthat. Anders, akinek feladata, hogy képekkel dokumentálja az űrben töltött időt, minden alkalommal csen magának néhány nyugodt percet, mikor a Hold fénytelen felére érve beköszönt a rádiócsönd. Űrhajójuk éppen hetedik alkalommal kerüli meg az égitestet, és bár a nyugalom jólesik, a férfi alig várja, hogy felbukkanjanak a túloldalon, és ismét kapcsolatba kerüljenek a Földdel.
Anders elfordul, hogy megnézze, mit csinálnak társai. Nem kell sokáig keresnie őket: a kis kabinban szinte egymás hegyén-hátán élnek és végzik a feladataikat. Borman parancsnok éppen gombokkal bíbelődik a térképszerű műszerfalon, Lovell pedig az eddig látott terepmintákat összegzi ceruzája hegyét rágcsálva.