József hunyorogva pillantott fel az égre. Odakint állt, az istálló előtt, nem messze a lakóháztól. Esni fog, gondolta. Igaza volt. A távolban már esett, Jeruzsálem felől friss esőillatot hozott a hűvös, esti szellő: kacagó kisgyerekként rohant végig Betlehem szűk utcáin, hosszú ujjaival felborzolta az illatos izsóptöveket, beletúrt az olajfák leveles hajtásaiba, aztán a nyílt mezők felé távozott. A fiatal ács, akinek mellkasa majdnem ezer darabra robbant az izgalomtól, feszülten pillantott a ház irányába. Már éppen megindult volna, mikor Gersóm, a tulaj, kilépett az ajtón.
– Igazán sajnálom, barátom – mondta. Idős, potrohos fickó volt, nehézkes járással cammogott le a lépcsőn, ujjait a biztonság kedvéért végig a korláton tartotta. Ahogy odaért Józsefhez, a vállára tette a kezét, és vigasztalón megszorította. – Sehogy sem tudok helyet adni nektek odabent.
József szaporán vette a levegőt.
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
Emlékezés az aradi hősökre
Kik érted haltak »
Kicsoda Charlie Kirk, Trump titkos fegyvere?
A 31 éves evangéliumi keresztény influenszer, aki egyetemisták millióit mozgósította a választások előtt »