Az első világháború alatt az élelmiszer-termelés drámaian visszaesett Európában, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók bevonultak katonának, illetve sok gazdaság elpusztult. Ezenkívül az áruutánpótlás is nehézkessé vált a tengeri szállítás veszélyei miatt. Így jött az ötlet, hogy az élelmiszer-ellátás segítése érdekében a polgárok művelhetnének kis zöldségeskerteket, amelyek a helyi közösségeket is táplálnák.
Az első és a második világháború idején létrejött veteményesek, gyümölcsösök vagy gyógynövényültetvények azonban nem pusztán az élelmiszer-ellátás biztosítását szolgálták, hanem a szolidaritásvállalást, valamint a morál javítását is. A kertészkedésbe fogó tömegek ugyanis úgy érezhették, áldozatos munkájukkal maguk is hozzájárulhatnak nemzetük sikeréhez. A Victory Gardenst, azaz győzelmi kerteket magánbirtokokon és közparkokban alakították ki szerte az Egyesült Államokban, idővel pedig az Egyesült Királyságban, Kanadában, Ausztráliában és Németországban.
Az Egyesült Államokban 1917-ben kezdődött el a győzelmi kertek népszerűsítése. Charles Lathrop Pack – aki a háború kitörése előtt még Amerika egyik legvagyonosabb polgára volt – egy bizottságot (National War Garden Commission) szervezett, hogy elindítsa a kormányzati kampányt. Ezenfelül az Oktatási Hivatalon keresztül létrehozták az Egyesült Államok Iskolakerti Hadseregét is, melyet Woodrow Wilson elnök utasítására a hadügyminisztérium finanszírozott.