Megdöbbentő módon szinte épp 100 évet kell visszautaznunk az időben, hogy történelmi párhuzamokat keressünk és találjunk. 1918–19 tájékán hasonló viszonyok uralkodtak a világban: nagy világjárvány, halottak milliói, visszaeső gyógyultak, anyagi veszteség és zűrzavar. A spanyolnátha váratlan eltűnése után viszont kezdetét vette a hedonizmus, megnőtt a fogyasztás, és megkezdődött az új kultúrát és szokásokat – az akkori „új normát” – világra zúdító évtized, amely a viharos húszas évek (Roaring Twenties) megnevezést kapta. Tanulságos lehet áttekinteni a globális világjárvány utáni, 1929-ig tartó egyedülálló korszakot.
Nem volt elég az első világháború borzalma: 1918-ban és 1919-ben Bostontól Philadelphiáig, Odesszától Fokvárosig öt kontinensen ütötte fel fejét a spanyolnátha. Nem volt rá gyógyír, így nemcsak a maszkviselés vált általánossá, hanem tömött kórházak és a lámpaoszlopokba kapaszkodó, utcán agonizáló emberek látványa is. Az emberek mindent kipróbáltak, amitől gyógyulást reméltek, a lapok tele voltak enyhülést ígérő csodaszerek hirdetéseivel. Az első nagy háborúnak vége lett, de nem a járványnak – az csak akkor hunyt ki, amikor már nem volt kiket megfertőznie, hiszen még a Fidzsi-szigeteken is alig két hét alatt a lakosság 14 százalékát pusztította el. A győzelem lázában égő USA-ban parádékat és sporteseményeket kellett még 1919-ben is elhalasztani.
A járvány elmúltával szörnyű leltár várt az emberiségre. Egy teljes fiatal generáció tűnt el, milliók vesztették el családtagjaikat, vállalkozások tízezrei mentek csődbe, felhalmozott vagyonok lettek az enyészeté. Az 1920-as amerikai elnökválasztáson a republikánus elnökjelölt, Warren G. Hardings a „Visszatérés a normális állapotokhoz” jelmondattal kampányolt, és ő lett az Egyesült Államok 29. elnöke. A mai állapotokkal való (nem az első és nem az egyetlen) hasonlóságot jelzi az is, hogy az USA szerette volna megtalálni a zéró pácienst, vagyis megtudni, valójában honnan indult el a járvány. Az egyik teória szerint minden Kínában kezdődött…