hetilap

Hetek hetilap vásárlás
„Ha van ismerőse, kezdjen el imádkozni önért” – covidos gyógyultakkal beszélgettünk
Drámai küzdelmek, felemelő szabadulások
„Ha van ismerőse, kezdjen el imádkozni önért” – covidos gyógyultakkal beszélgettünk

Fotó: Shutterstock/ Puzzlepix

2021. 03. 31.
„Isten ad nekünk életet, leheletet és mindent – ha valamikor, akkor az elmúlt hetekben minden eddiginél jobban megtapasztaltuk ezt a bibliai igazságot” – mondta lapunknak Indruck Éva, akinek a férje nemrég jött haza az intenzív osztályról. „Covidos” gyógyultakkal beszélgettünk.

EZT A CIKKET MOST INGYENESEN ELOLVASHATJA. A rendkívüli helyzetre és a húsvét ünnepére tekintettel a Hetek ingyenesen elérhetővé teszi friss hetilap tartalmait. További cikkeink ide kattintva érhetőek el. Áldott ünnepet kívánunk!  

Koronavírus-fertőzésből gyógyultakat kerestünk meg, hogy elmondják nekünk életük eddigi legnehezebb két-három hetének tapasztalatait. Ők azok, akik gondolkodás nélkül beoltatják magukat bármelyik oltással, ha úgy adódik, mert ezt a vírust még egyszer nem szeretnék elkapni.

Óriási a kiszolgáltatottság a koronavírussal szemben, hiszen máig nem látni világosan, kire hogyan hat a fertőzés. Az egészségügyi rendszer régóta a kapacitásai határán túl működik, és az orvosok, ápolónők úgy érzik, nem is egy betegséggel, hanem magával a halállal vívnak elkeseredett küzdelmet. S hogy minden együtt legyen, a médiában terjengős okfejtéseket is olvashatunk a hit és a közbejáró imák „nem számottevő, placebohatásáról” – miközben ugyanazon cikkben azt is elismeri a szerző, hogy ez a téma „nem egy agyonkutatott” terület.

A féltudományos állításokkal szemben a felgyógyult nyilatkozók a közbenjárás rendkívüli erejét tapasztalták meg, mind akkor, amikor értük imádkoztak, mind akkor, amikor ők imádkoztak másokért. Miként egyikük fogalmazott: „Minden egyes élet felbecsülhetetlen érték, amiért újból és újból, a végsőkig harcolni kell.”

„Zoli úgyis meg fog gyógyulni”

„Minden bibliai gyógyulásban az a fantasztikus, hogy nemcsak testében gyógyul meg az ember, hanem sokkal intenzívebben megtapasztalja Isten szeretetét, mint előtte bármikor. Örömöt, vigasztalást kap, a reménysége, hite, békessége rendkívül megerősödik, s óriási késztetést érez arra, hogy ezt minél több embernek átadja” – mondta el lapunknak a 46 éves Indruck Zoltán. 

Képforrás: Indruck Zoltán
Indruck Zoltán: „Bejött a kezelőorvosom, megfogta a kezem és azt mondta: Zoli, a mai éjszaka a legkritikusabb – ha van ismerőse, szóljon neki, hogy kezdjen el imádkozni önért.” (Képforrás: Indruck Zoltán)

Mikor Zolival beszélgettünk, a békeidőben egyéni vállalkozóként dolgozó férfi alig négy napja hagyta el a kórház intenzív osztályát, de elmondása szerint már a hazaérkezése másnapján szalagfüggönyöket szerelt, s ereje rohamos megújulását érezte. 

A megbetegedése március 5-én indult egy enyhe hőemelkedéssel, majd a láza aznap estére 39,6 fokra ment fel. Az orvosa karanténba küldte, de utána annyit rosszabbodott az állapota, hogy 5 nap múlva bement a Covid sürgősségi osztályra, ahol a 40 fokos láz, köhögés és egyoldali tüdőgyulladás ellenére is négy negatív tesztet produkált. 15 órát töltött a sürgősségin, közben a kórház is kigyulladt, végül hazaküldték pihenni és felírtak neki Favipiravirt is. 

Ezt követően alig két napot töltött otthon, mikor állapota válságosra fordult. Felesége, Éva kihívta a mentőket, s karakán kiállásának volt köszönhető, hogy a mentősök egyáltalán hajlandók voltak kórházba vinni a szinte öntudatlan állapotban lévő férjet. A CT kétoldali tüdőgyulladást, jellegzetes covidos elváltozást mutatott, akkor már a teszt is pozitív lett, így Zoli egyből az intenzív osztályra került.

„Kaptam az oxigént, de minden levegővétel óriási küzdelemmel és fájdalommal járt, szabályosan fuldokoltam. Egy idő után már köhögni se bírtam, mert rekeszizom-gyulladásom lett, s ha nagy nehezen mégis sikerült, akkor rémes dolgok jöttek fel, véres hámdarabok.

Valahogy felhívtam az érdi gyülekezet pásztorát és egy hívő társamat, s onnantól rengetegen könyörögtek értem. Telefonon keresztül is többször imádkoztak értem, s az a hír járta a gyülekezetben, hogy a Zoli úgyis hamar meggyógyul, hiszen Isten már rengeteg betegségből kimentette őt. Mindez nekem elmondhatatlanul sokat segített a halálfélelem legyőzésében” – mesélte Zoli.

A férfi, aki akkor egyedül feküdt egy kétágyas szobában, március 15-én annyira súlyos állapotba került, hogy kezelőorvosa lélegeztetőgépre akarta tenni, ami oda is volt készítve az ágya mellé. Zoli elérte, hogy várjanak még vele és a legerősebb fájdalomcsillapítót sem fogadta el, mondván: neki még van elrendeznivalója Istennel, szeretne imádkozni. 

„22 óra körül bejött a kezelőorvosom, megfogta a kezem és azt mondta: Zoli, a mai éjszaka a legkritikusabb – ha van ismerőse, szóljon neki, hogy kezdjen el imádkozni önért.

Nem tudta, hogy ez már javában zajlik. Felhívtam a feleségemet, aki továbbította nekem a pásztorunk üzenetét – „Az Úr ad lélegzetet és mindent, ami kell Zolinak” –, ami engem is nagyon megerősített” – idézte fel Zoli. 

Aznap éjjel rettenetesen rosszul volt. Arra emlékszik, hogy mikor elaludt, egy álmot látott, ami kétséget kizáróan megerősítette őt abban, hogy Jézus Krisztusba vetett hite által egy héten belül meg fog gyógyulni és haza fog térni. Így is történt. Zoli azon az éjszakán döntötte el azt is, hogy ha felépül, mindenkinek beszélni fog a gyógyulásáról. Pontosabban a gyógyulásairól: nagy tartozásának érzi Isten felé, hogy jó ideje nem beszélt az embereknek arról, hogy már 2015-ben is volt egy csodálatos gyógyulása, amikor Lawrence Tetteh prédikátor közbenjárása nyomán teljesen meggyógyult az egyik fülét kiskorától sújtó süketségből.

Zolinak a kritikus éjszaka másnapjától folyamatosan javult az oxigénszintje, ezért nem kellett őt gépre tenni, s némi kálvária után a Covid rehabilitációs osztályon kötött ki. „Akkor behoztak mellém a szobába egy 84 éves bácsit, aki nagyon félt a haláltól és ateista volt. Elmeséltem neki az életemet, hogy elfogadtam Jézus Krisztust uramnak, megváltómnak, gyógyítómnak, és nagyon sok gyógyuláson vagyok túl, most épültem fel a Covidból is. A bácsit ez annyira megérintette, hogy elmondta velem a megtérési imát. Attól kezdve rendszeresen imádkoztunk együtt és dicséreteket hallgattunk négy napon át, amíg ki nem engedtek. Meghatottan váltunk el egymástól. A kezelőorvos végig aggódott, hogy nem robban-e ki konfliktus az összezárt hívő és ateista betegek között, de az ápolónő megnyugtatta, hogy barátok lettünk” – nevetett Zoli.  

A kórházban nemcsak a betegtársakra volt jó hatással Zoli felépülése, hanem az egészségügyi dolgozókra is. „Volt ott egy nagyon kedves, lelkiismeretes nővér, aki azt mondta: nagy örömmel tölti el őt, hogy az állapotom ilyen gyorsan és pozitívan változott, mert el volt keseredve, miután az előző héten számos ember halt meg azok közül a betegek közül, akiket ő is ápolt” – mesélte Zoli. 

Hozzátette: az átéltek hatására nemcsak a bizonyságtevésben erősödött meg, hanem óriási hála van benne a felesége iránt is, akit 28 éve ismer és szeret. Mint mondta, a párja legalább annyira főhőse ennek a győztes folyamatnak, mint ő. Ami a feleségét illeti, őt szinte lesokkolta, amikor a férjét elvitték a mentők – Zoli ráadásul úgy búcsúzott el tőle, hogy a temetéséről is rendelkezett. 

Évában végig a gyülekezet és a család tartotta a lelket. „Ahogy teltek a napok, mély depresszióba estem, nagyon sokat aludtam, mígnem egy hívő ismerősünk felhívta a figyelmemet arra, hogy mi egy testet alkotunk Zolival, ezért nem szabad elhagynom magam, mert amit én érzek, azt Zoli is érzi. Nem akartam összeroppanni, ezért rákényszerítettem magamat arra, hogy ne a láthatókra nézzek, ne a sok halálhírre gondoljak, hanem a bibliai vigasztalásokra – egyfolytában tanításokat, dicséreteket, gyógyulásokról szóló beszámolókat hallgattam. Vészhelyzetben Istenre támaszkodni, ez felbecsülhetetlen erőt ad” – mondta Éva, aki egyébként enyhe tünetekkel maga is karanténba került.

Olvasna még több hetilap cikket? 1 hónapos online előfizetésünk mindössze 1800 forint. Részletekért kattintson ide.

Túl a halálfélelmen

Az 53 éves Varga Lászlót mindössze két napja engedték ki a kórházból, amikor elmesélte nekünk a tapasztalatait. Kérdésünkre megerősítette, hogy minden igaz, amit a kórházakról hallani: zsúfoltság, fuldokló betegek – többségük férfi –, káosz és heroikusan küzdő egészségügyisek, akiknek a munkáját különösen megnehezíti, hogy a betegség lefolyása kiszámíthatatlan: amikor úgy tűnik, hogy a beteg éppen rendbe jön, egy pillanat alatt fordulhat kritikussá az állapota. 

Képforrás: Varga László
Varga Lászó: „Amikor elkezdtem másokért imádkozni és levettem a figyelmemet saját magamról, már nem féltem a haláltól." (Képforrás: Varga László)

Ahogyan az a brit variánsra jellemző, a vírus Lászlóék egész családján – feleségén, gyermekein, unokáin is – végigment, de leginkább a családfőt viselte meg. 

A férfi egy nappal a beadandó oltása előtt, március 6-án betegedett meg, a tesztje rögtön pozitív lett és karanténba került. Bő egy hétre rá, a március 15-i hosszú hétvégére rendkívül súlyos lett az állapota. 

„Magas lázam volt, nem tudtam aludni, a véroxigénszintem csökkent. Bejött a félelem, hogy mi lesz velem, ez volt a legrosszabb, ezt leküzdeni: állandó megvallások, hogy nem engedem át magam a félelemnek – ez egy nagyon nehéz küzdelem volt”

– mesélte a férfi. 

A nemzeti ünnep után ő is kétoldali tüdőgyulladással került egy kórházi Covid-osztályra. Ott oxigént adtak neki és két napig kapott – kissé megkésve – Favipiravirt is, amitől ha lehet, még rosszabbul lett, minden erő kiment belőle. Szavai szerint ez volt a szellemi-fizikai mélypont, zaklatott rémálmaiban már a lélegeztetőgépen látta magát. A harmadik naptól, amikortól orvosai áttértek a Remdesivirre, lassan, de biztosan kezdett jobban lenni, s egyidejűleg elkezdett beszélni a többieknek Istenről. Így sikerült elkerülnie az intenzív osztályt, s a hetedik napon hazaengedték.

„Azt láttam, hogy igen erős lélekjelenlétre van szükségük az ápolóknak, orvosoknak is, mert ez a helyzet még az elhivatottaknak is nagyon kemény.

Ennek ellenére elképesztő a türelmük, kedvességük, jóllehet egyes betegek részéről állandó volt a kiabálás, a kritika, másokat meg le kellett fogni, mert volt, aki az ablakon akart kiugrani vagy késsel akart kárt tenni magában. Teljesen leuralta az embe­reket a félelem és a fájdalom” – emlékezett László.

„Ebben a küzdelemben nekem nagyon nagy támogatást, segítséget jelentett az a tudat, hogy sokan imádkoznak értem. Ez engem nagyon megerősített, és felindított arra, hogy imádkozzak másokért – covidos hittársaimért, szobatársaimért –, beszéljek velük Istenről, hirdessem nekik az evangéliumot.

Miközben a többieket bátorítottam, bennem is megszilárdult a remény, hogy ha mégis el kell mennem, akkor Istenhez fogok hazatérni. Teljesen rá tudtam bízni az életemet az Úrra, így amikor elkezdtem másokért imádkozni és levettem a figyelmemet saját magamról, már nem féltem a haláltól” – mondta el a férfi. (Szavai a hallgatót erősen emlékeztették azokra az újjászületett zsidó hívőkre, akik megjárták Auschwitzot és hirdették az evangéliumot a halálra szánt embereknek.)

„Miközben beszéltem az egyik betegtársamnak a hitemről és elmondtam neki néhány korábbi bizonyságot is, ezt végighallgatta az ágyszomszédom is, egy 43 éves családapa, aki ennek hatására megkért, hogy imádkozzak érte, mert nagyon fél. Vele is imádkoztam, elmondta a megtérési imát, többször is imádkoztunk. Ő átkerült az intenzívre, nagyon bízom benne, hogy meggyógyul. Lélekben zajlik a legnagyobb küzdelem! Behoztak hozzánk egy idős bölcsészdoktort is, vele is sokat beszélgettem Istenről – bár voltak ellenvetései, a megtérő imát úgy érzékeltem, hogy utánam mondta magában és a végén őszinte barátságban váltunk el. Volt köztünk egy elég büszke, erdélyi származású fiatalember, nála is azt láttam, hogy ki tudta mozdítani a magányból és a halálfélelemből az, hogy Istenről beszélgettem vele – ahogy nekem is ez segített” – emlékezett vissza László.

„Az ember többnyire jó kereszténynek tartja magát, de ilyenkor ráébred arra, hogy milyen gyenge lábakon áll és sok mindent átértékel”

– tette hozzá. László számára is az Istennel, valamint a családjával való kapcsolatának a megerősítése lett az elsődleges cél és a bizonyságtevésben való megerősödés. Vállalkozóként rengeteg munkát elvállalt előtte, és úgy véli, a Covid ráébresztette arra, hogy többet kell a valóban fontos dolgokkal foglalkoznia. 

Szerinte a felépüléshez józanságra is szükség van – sokan ugyanis, akik átestek a fertőzésen, azt hiszik, hogy őket ez a betegség már nem érinti. Felelevenítette egy ápolónő esetét, aki de­cemberben kapta el először a Covidot, majd februárban a brit változatot is, mindkettőből felgyógyult valahogy és már nagyon várja, hogy – az előírt 3-6 hónap múlva – végre beoltathassa magát.

Halálos elhízás 

A kórházi Covid-osztály vízválasztó a tekintetben, hogy hova kerül tovább az ember: az intenzívre vagy haza. Zákányi Zsolt épp a zárójelentésére várt az Uzsoki Kórház urológiából kialakított Covid-osztályán, amikor elértük őt telefonon. A 42 éves férfi a többórás várakozási idő miatt ráérősen beszélt, miközben felesége és a gyerekek izgatottan várták őt haza.

„Az enyém egy sikerszori, de ez nem az én érdemem. Ezt igazán szeretném kiemelni, hogy nagyon hálás vagyok a Hit Gyülekezete vezetőinek és tagjainak, mert az ő közbenjáró imáik nélkül nem tudtam volna ilyen gyorsan felépülni”

– kezdte mondandóját Zsolt, aki mikor nem beteg, utaskoordinátorként dolgozik a BKK-nál.

Képforrás: Zákányi Zsolt
Zákányi Zsolt: „Egyszer csak éreztem a testemben, hogy kimegy belőlem a vírus és fel fogok épülni.” (Képforrás: Zákányi Zsolt)

A kórlefolyása az ismert forgatókönyv szerint alakult: március 9-én belázasodott, köhögött, legyengült és másnap a tesztje pozitív lett. 

A háziorvos felírta a Favipiravirt, amitől jobban lett ugyan, de egy héten belül nála is kialakult a kétoldali tüdőgyulladás, fájt a feje, legyengült, a mosdóba alig bírt kimenni. A magas láz és az oxigénszint csökkenése miatt a háziorvosa kihívta hozzá a mentőt, és Zsolt addig erősködött, míg a vonakodó mentősök tényleg be nem vitték a kórházba, mármint oda, ahol éppen volt szabad hely.

Az Uzsokiban őt is a tömeges katasztrófahelyzet fogadta, hét órán át várt a vizsgálatokra és éjfél után tolták át ágyon a Covid-osztályra egy lélegeztetőmaszkkal a fején. Folyamatosan kapta az oxigént és a gyógyszereket, s a negyedik naptól kezdett jobban lenni, egyre kevésbé volt szüksége oxigénre, mígnem a 8. napon hazaengedték.

Zsolt fontosnak tartotta kiemelni, hogy állapotának javulása egybe­esett azzal, amikor elindultak érte a közbenjáró imák.

„Egyszer csak éreztem a testemben, hogy kimegy belőlem a vírus és fel fogok épülni. Utóbb kiderült, hogy az egyik barátom épp azokban a pillanatokban imádkozott értem a feleségével együtt”

– tette hozzá.

„Az orvosok is néztek, hogy milyen szépen kijöttem belőle. Közben itt megtudták, hogy hívő vagyok, imádkoztam is a betegekért. Tegnapelőtt reggel kirobbant belőlem, és azon vettem észre magam, hogy evangelizálok a többieknek. Annyira boldog voltam, hogy meg tudtam tenni! Előtte hallották a telefonbeszélgetéseimet is, meg utána láttak kijönni a két lábamon” – jegyezte meg.

Az eléggé megrázta, amikor betoltak hozzájuk egy 60 éves, 200 kilós férfit, aki kritikus állapotban volt nemcsak a Covidtól, hanem egyéb súlyos betegségei miatt is. Nem vitték fel az intenzívre, igaz, ott nem is volt hely. Négy nap után Zsolt imádkozott érte, majd a férfi nem sokkal ezután elhunyt. 

„Ő nekem nagyon intő jel volt, mert én nagyon szeretek enni. Januárban 145 kiló voltam, és akkor eldöntöttem, hogy ebből elég – már többször fogytam le 35-40 kilókat. Január 28-án elkezdtem: megvontam drasztikusan a szénhidrátokat, cukrokat, odafigyeltem a kajára és 25 kilót sikerült leadnom 2 hónap alatt. Az orvosom tudta, hogy túlsúlyos vagyok és nagyon megijedt, amikor megtudta, hogy covidos lettem. Azt mondta, nem a krónikus betegek, nem is az idősek a legveszélyeztetettebbek, hanem az elhízottak. Onnan van a legnagyobb halálozás, mert a túlsúly eleve nagyon megterheli a légzőszerveket, a keringést” – magyarázta Zsolt.

„Isten kegyelme most megszabadított és én megfogadtam, hogy életmódot váltok, mert azt a hosszú életet, amit kaptam, jó erőben, egészségben szeretném végigélni.

Ott, a kórházi ágyon újból átadtam az életemet az Úrnak. 2000-ben tértem meg egy drogos, nihilista háttérből – Isten szeretete nélkül szerintem ma már nem is élnék” – je­gyezte meg Zsolt, aki szerint a teljes felépülés is Isten kegyelméből van, és biztos benne, hogy a Teremtő mindent képes jóra fordítani az ember életében.

Makki Marie-Rose
 

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!