Volt bennem némi félelem, amikor elindultam Törökországba. A kihalt Liszt Ferenc repülőtér látványa csak ráerősített a szorongásomra. Maszkban és kesztyűben némán ültem végig az utat, amíg fel nem tűnt a tenger.
Isztambulban a határőr levettette a maszkomat, hogy lefényképezzenek a bódé előtt. Hosszasan vizsgálta a vízumokat az útlevelemben, végül beléphettem az országba. Ekkor múlt el a szorongásom.
Nem a vírustól, nem is a megbetegedéstől féltem. Ezzel nincs nagyon mit tenni. Az ember betartja a szabályokat, és Isten tenyerére teszi magát. Aztán reménykedik, hogy nem lesz tapsolás.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »