Munka és család összeegyeztetése már nemcsak a szülőknek jelent komoly kihívást, hanem a nagyszülőknek is. Ennek elsődleges oka, hogy a 90-es években, amikor a mai nagyszülők voltak szülők, a nőknél 55, a férfiaknál 60 év volt a nyugdíjkorhatár, míg ez ma már egységesen 65 év.
„60 éves vagyok, 4 gyermekem és 11 unokám van, de a nyolcórás munkám miatt szinte ki vagyok zárva a nagymamai szerepből. Ráadásul nagyon nagy nyomás van a munkahelyeken, ma bármikor kirúgnak bárkit, aki nem teljesít elég jól. Miután megszülettek a gyermekeim, nekem rengeteget segített az édesanyám, aki 55 évesen ment nyugdíjba. Nem tudtam volna másként a négy gyermekemet felnevelni, jóllehet kitöltöttem a teljes idejű anyaságot is. A férjem már nyugdíjas, így most ő ingázik a gyermekeink családjai között, vásárol, pelenkáz, elhozza a gyerkőcöket az oviból, iskolából, szóval mindent megcsinál, amit kell. Nekem még jó pár aktív évem van, és örülhetek, ha nyugdíj mellett nem kell továbbra is dolgoznom majd” – mondta el nemrégiben egy interjúalanyunk.
Megerősítette: a helyzetet nehezíti, hogy a középkorúaknak ma munka mellett kell betölteniük a szendvicsgeneráció szerepét, azaz mind gyerekeiknek, mind idős szüleiknek nagy szükségük van a segítségükre. Nagycsaládosoknál különösen érdekes feladvány a nagyszülősködés, pláne úgy, hogy mindenki dolgozik, s talán a legnagyobb kihívást a nyári szünet megoldása jelenti. Sokak szerint lassan ez a szempont marad a pedagóguspálya egyedüli vonzereje, legalábbis azoknál a lányoknál, akik egyáltalán családalapításban gondolkodnak.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »