hetilap

Egy éve zajlik ez a megmagyarázhatatlan őrület, ami sok tízezer ember életét  követelte már, szétszakítva családokat, menekülésre kényszerítve milliókat. 365 nap félelem, szenvedés és véget nem érő feszültség.

Pedig nem kellett volna ennek így lennie. 

Talán még önök is emlékeznek rá, nem volt olyan régen, hogy érkeztek az első hírek a tárgyalásokról, tűzszünetről és az esetleges békekötésről. Voltak képek arról, hogyan ült egy asztalhoz az ukrán és az orosz tárgyalódelegáció, szivárogtak ki alkutervezetek. Aztán egyszer csak az egésznek vége szakadt.

Hogy pontosan miért, arról egyelőre csak találgatni lehet, az ugyanakkor tény, hogy a nyugati kultúrkörben alig hangzik el olyan kijelentés és mondat, ami a fegyvernyugvást, fegyverszünetet vagy a békekötést szorgalmazná. 

Pedig a mindenki által elítélt háborúnak az ellentéte a béke, és nem a végső győzelem. Ezért van szükség olyan társadalmi nyomásra, amely rákényszeríti a döntéshozókat, hogy végre a saját nemzetük érdekeit és az emberi életeket szem előtt tartva tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne haljon meg több ember értelmetlenül. A béke oldalán állni nem Putyin-pártiság, hanem embertársi kötelesség.