Eleinte csak azon szörnyülködtünk, milyen ízlésű emberek lehetnek azok, akik az egzotikus élőállat-piacra járnak bevásárolni és denevérből készítenek levest hétvégén? Azóta már nem vagyunk olyan biztosak abban, hogy a baj hol is kezdődött. Egy biztos: ideért, és azóta jószerivel semmi nem olyan, mint korábban. Több mint 12 ezer honfitársunkat veszítettük el. Százezreket gyötört meg a vírus.
Mindenkinek van olyan ismerőse, akinek az egészsége megrendült – szerencsés esetben csak átmenetileg – a járvány miatt, aki elveszítette a munkáját, akik anyagilag vagy érzelmileg padlóra kerültek.
A vírus azokra is hat, akiknek a szervezete kikerülte vagy észrevétlenül legyűrte a kórt. A napi fekete statisztikát hallva mindenkinek megfordult a fejében, hogy mi lesz, ha én kerülök sorra? Vagy a feleségem, gyermekem, szeretteim? Ma már egy józan, felelősséggel élő ember sem állítja azt, hogy a járvány kitalált mese lenne. A tények a szkeptikusokat is meggyőzték – legalább arról, hogy a szabályokat betartsák. Hordjuk a maszkot, tartjuk a távolságot, hazaérünk lámpaoltásra, pótoljuk a hiányzó vitaminokat.
De nagyon jó lenne visszakapni az életünket, a szabadságunkat, újra látni a mosolyt a másik arcán a maszkok sivár leple helyett. Kávé mellett beszélgetni, uszodába járni, a hétvégét egy jó szállodában tölteni, karanténesküvők helyett együtt ünnepelni a násznéppel. És persze Istent szabadon, sokadmagunkkal együtt tisztelni.
Ezért várunk az oltásra.
2021.01.29. (XXV/4)
