Az északi féltekén az Egyesült Királyságban megjelent, „londoni mutánsként” emlegetett B117 és a január végén Norvégiában megjelent B1.525-ös variánsok, míg a déli féltekén főleg a dél-afrikai 501Y.V2 és a brazíliai E484K mutációt hordozó Covid-19 verziók borzolták a kedélyeket. Mielőtt kitérnénk ezek jelentőségére, érdemes tisztázni, miképpen jönnek létre a mutáns vírusok.
Amint a közismert SARS-CoV-2 ábrázolásokból kitűnik, a vírus egy közel gömb alakú burokból áll, amelyből a napsugarakhoz vagy tüskékhez hasonlóan állnak ki az S-fehérjék, amiket egyszerűen csak tüskefehérjének hívunk. A burokba ágyazottan további, az S-fehérjénél kisebb proteinek is megtalálhatók, a burkon belül pedig ott van egyebek között a kórokozó örökítőanyaga, amely a koronavírusok esetében egy RNS-lánc.
A fertőzés során a vírus a tüskefehérje segítségével bejut a célsejtbe, amelynek fehérje-előállításért felelős alkotórészeit a saját örökítőanyaga által kódolt proteinek gyártására használja fel. A „meghekkelt” alkotórészek rakják össze többek között azt az RNS típusú örökítőanyag sokszorosítását meglehetősen „pontatlanul” végző enzimet, amely jelentős mennyiségű hibás, azaz mutáns másolatot készít.
2021.02.26. (XXV/8)
