– Nagyon sajnálatosnak tartom a kialakult helyzetet, amelyet egyébként könnyen rendezhetőnek tartok kölcsönös jó szándék esetén. Az oslói magyar nagykövetségnek semmiféle megbízatása nem volt ez ügyben, és nem vett részt a vitában, ami elsősorban a miniszterelnökség és Vidar Helgesen, Norvégia európai ügyekkel foglalkozó minisztere között zajlott, levélváltások formájában.
Önnek, mint nagykövetnek, nem tettek fel ezzel kapcsolatban kérdést?
– A magyar nagykövetség itt csak postás volt: továbbítottuk a magyar részről egyébként elektronikusan amúgy is elküldött leveleket. Norvégia egyetlen alkalommal üzent egy nekem átadott emlékeztetőben, szóbeli jegyzékben Magyarországnak. Én magam tehát az elmúlt fél évben semmilyen, a Norvég Alappal vagy annak civil vonatkozásaival kapcsolatban nem folytattam megbeszéléseket.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »