Először a nyomtatott sajtó szervezetei köszörülték a nyelvüket a tervezett magyar médiaregulán, az Európai Lapkiadók Szövetsége (ENPA) és az Újságok és Lapkiadók Világszövetsége (WAN-IFRA) nyílt levélben aggódott a médiademokráciáért, pontosabban azért, hogy a jelenlegi tervezet az informátorok és források kiadására kényszeríti az újságírókat. (A tervbe vett médiaszabályozás szerint, ha az újságíró minősített adatot, tényt publikál, akkor köteles forrását kiadni, ahogy abban az esetben is erre kényszerítheti a bíróság vagy a hatóság, ha a közrend védelme kerülhet veszélybe, illetve bűncselekmény gyanúja, vagy éppen nemzetbiztonsági érdek merül fel.)
Ami pedig a szervezeti kérdéseket illeti, a két érdekvédő társaság a tervezetből a Médiatanács túlhatalmát olvassa ki, mondván: az orgánumokat és az újságírókat személyükben olyan szankciókkal sújthatják, amik ellehetetlenítik egy-egy újság, tévé, rádió, internetes portál működését. (Példának okáért, ha egy adósságokkal küszködő balos lapra kivetnek egy 25 millió forintos penzumot, és az nem tud fizetni, akkor a Médiatanács – kedve szerint – megindíthatja a felszámolási eljárást a cégbíróságon, mondván, másképp nem jut a pénzéhez.) Hasonló véleményre jutott az Európai Újságírók Szövetsége és anyacége, a Nemzetközi Újság-író Szövetség – a két szervezet most vállvetve kéri a kormányt, hogy vonja vissza jogszabálytervezetét, és a szakmával konzultálva alkosson újat, mert a jelenlegi javaslat súlyosan korlátozza a véleménynyilvánítási szabadságot.
Az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának elnöke, L. Simon László úgy látja, a kormány általánosságban csak a tájékoztatási műsoroktól várja el a kiegyensúlyozottságot. Ám a szabadságjogi szervezet, a Freedom House nem bízik ennyire a rendszerben, ami szerinte túlzottan laza, azaz túl sok múlik a személyi mérlegelésen – a médiahatóság kormánypárti emberein. Ez pedig különösen kényes kérdés akkor, amikor a kormány a pénztévéket, a kereskedelmi adókat és az írott sajtót is majdnem ugyanúgy szabályozza, mint a közmédiát. Nagyjából ugyanerre a megállapításra jutott az Economist Intelligence Unit is, amelyik a médiatörvényen kívül az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálását is nehezményezi. És ezúttal a média-érdekvédők nem ragadtak le a verbális ostorozásnál, két szervezet kapja magát, és vizsgálóbizottságot indít útnak magyar földre: a Nemzetközi Sajtóintézet és a Dél- és Kelet-európai Médiaszervezet veszi górcső alá a magyar viszonyokat.
Amik egyelőre feszültek, ugyanis zajlik a közmédiumok átalakítása. Síri a hangulat az MTV-nél, szolgált hangulatjelentéssel a Heteknek Kapuvári Gábor, a köztévé üzemi tanácsának elnöke, aki szerint ez nem csoda, hiszen az informáltság mértéke olyan alacsony, hogy az már-már félelmet kelt az emberekben. Kapuvári szerint például visszatetsző, hogy az érdekképviseletek teljes kizárásával rendezik el most a Magyar Televízió sorsát, miközben a vezetőket titoktartás köti. Az azonban az érdekképviseleti vezető szerint reményre ad okot, hogy az új vezérigazgató több műsort ígért, és ezt az ígéretet az üzemi tanács is reálisnak tartja. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a központi költségvetés 64,8 milliárdot szán a négy közmédiumra, míg az MTV, a Magyar Rádió, a Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda idén összesen mintegy 50 milliárd forintból gazdálkodott volna – elvileg. Ám a Bajnai-kabinet, emlékeztet Kapuvári, 9,5 milliárdot kivont a mintegy 32 milliárd forintból működő televízióból, márpedig nincs olyan intézmény, amelyik ki tudna termelni egy ilyen elvonást. Most viszont lesz pénz, és a több műsor több munkatársat is jelent – de elbocsátást semmiképpen, legalábbis a gyártásban. Kisebb munkaerő-átcsoportosításokra, esetleg elbocsátásokra azért lehet számítani, hiszen több azonos tevékenységet nem biztos, hogy a jelenlegi létszámmal kell végezni.
Egyébként az üzemi tanács elnöke is úgy tudja, hogy a négy orgánum mintegy 3300 munkatársából mintegy 3 ezren kerülnek a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alaphoz (ettől rendelné meg a műsorokat a négy közmédium), és Kapuvári legjobb tudomása szerint a hivatalos retorika a munkaviszony jogfolytonosságáról szól. Éppen ezért szerinte nem, pontosabban nemcsak a közmédiumok munkatársainak közösségéért kell aggódni, hanem egy jóval nagyobb közösségért, 15 millió magyarért, akiknek kvázi alanyi, ha úgy tetszik, nemzettársi joguk, hogy megfelelő színvonalú közszolgálati műsorokban részesüljenek. Így a négy közmédium üzemi tanácsa arra jutott, hogy levélben fordul a Médiahatósághoz, a négy orgánum „egységesített” közalapítványának kuratóriumához, miszerint az átállás hivatalos január elsejei dátuma ne egy kőbe vésett, hanem egy szeptemberig rugalmasan kitolódó határidő legyen, ennyi idő alatt lehet ugyanis tisztességgel levezényelni a szervezeti átalakulást (például kik kiknek a főnökei), az informatikai rendszerek összecsiszolását, és így tovább.
2010. 12. 17. (XIV/50)
