Fotó: Soós R. F.
Fajcsák Tibor plébános semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy árpádsávos
lobogókkal tűzdelte körbe a parókiát és a templomot. A lelkész nem kívánt az
üggyel kapcsolatban lapunknak nyilatkozni, szűkszavúan csak annyit mondott, hogy
ha a román kitűzheti a román zászlót, ő mért ne tűzhetné ki a magyar zászlót?
Kertész Péter helyi újságíró nem érti, hogy az ötven történelmi zászló közül a
szentendrei pap miért pont ahhoz ragaszkodik, amely alatt ezrével deportálták és
mészárolták le a zsidókat a nyilasok, és amely a mostani viszonyok között nyílt
politikai állásfoglalást tükröz. A Pulitzer-díjas publicista szerint
helytörténeti okok miatt is körültekintőbben kellene az árpádsávos zászlóhoz
viszonyulni: „1936-ban Szálasi, a későbbi népvezér itt kezdte meg politikai
pályafutását a 32-es baka nevű fogadóban; 39-ben az első nyilas képviselőt, a
Horthy által kétszer kitüntetett Vitéz Cófalvi Csia Sándor Józsefet a
szentendrei választókörzet juttatta be a parlamentbe azzal az útravalóval, hogy
a zsidókérdésre megoldást találjon kollégáival; illetve Radnóti Miklóst is innen
hurcolták el, aki naplójában feljegyzi, hogy az úri népség tapsolt a
bevagonírozásukkor.”
A vasárnapi mise előtt az egyik hívő megjegyzi: „Ha az amerikai viheti az
amerikai zászlót, én is vihetem a magyar zászlót”, majd hozzáteszi, hogy „bent,
Isten házában is van egy szép magyar hímzett zászló”.
A szentendrei zászlóvitával kapcsolatban megkerestük az Esztergom-Budapest
főegyházmegyei püspöki titkárságot is, ahol közölték: Erdő Péter külföldön
tartózkodik, így nem tud nyilatkozni lapunknak. A bíboros úr megszólalása annál
is fontosabb lenne, mivel a Mazsihisz-től idén kapott Magyarországi Zsidókért
díjat.
2007. 02. 23. (XI/8)
