Csepregi András
Hogyan értékeli az elmúlt négy év egyházpolitikáját?
– Lehetett volna sokkal jobb is a kapcsolat állam és egyház között. Mindkét
oldalról sok felesleges feszültség halmozódott fel szerkezeti, politikai,
érzelmi szinten egyaránt. Azt hiszem, hogy szerkezeti feszültség főleg az
egyház-finanszírozásban jelentkezett. Szerencsére ez az a terület, ahol a
legegyszerűbb oldani a problémákat.
Komolyan mondja?
– Az oktatási, a kulturális és a szociális szféra finanszírozási rendszere
annyira bonyolult, hogy szinte átláthatatlan. Ebben a labirintusban folyik a
kommunikáció, és igen gyakran az látszik, hogy a felek nem értik egymást. Ha
sikerülne ezt a rendszert egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni, akkor egy csomó vitás
kérdés automatikusan megoldódna. Ez az a terület, ahol szerintem legelőször
lépni kell, és erre fogok koncentrálni az első hónapok során.
Tervezi-e feloldani azt a feszültséget, amit az állammal szerződésben álló és
az e körből kirekesztett egyházak, illetve a mindenkori kormány között húzódik?
– Nem vagyok meggyőződve arról, hogy szerződésben állni az állammal annyival
jobb, mint – az Ön szavára utalva – kirekesztettnek lenni ebből. Ha a
későbbiekben, a részleteket megismerve jobban átlátom majd ezt a területet,
törekedni fogok az optimális megoldásra.
Mit szól az SZDSZ által hangoztatott önfenntartóegyház-modellhez?
– Mindenkinek, de főleg az egyházaknak lenne jó, ha képesek lennének
fenntartani magukat. De ezt pontosan annyira reális kívánni, mint azt, hogy a
múzeumlátogatók tartsák fenn a múzeumokat. Nem járható út. Ehhez egy egészen más
szerkezetű társadalomban és más gazdasági körülmények között kellene élnünk.
A szocialisták hívő tagozata azt javasolja, hogy a jövőben legyenek
adókötelesek az egyházi szolgáltatások (temetés, esketés stb.)? Jó ötletnek
tartja a felvetést?
– Őszintén szólva azért nem értem a hívő tagozatnak ezt a javaslatát, mert
az egyházi jövedelem eddig azon az alapon volt adómentes, hogy a már adózott
jövedelem után fizetik be az egyháztagok. Ugyanez a logika érvényesül az
alapítványi rendszerben is. Nem érzem tehát logikusnak ezt a javaslatot, és nem
is próbálom találgatni, hogy lehet-e más értelmezése.
Ön részt vett az „Igazság és kiengesztelődés” című tanulmánykötet
megírásában, amely az egyházak múltjának feldolgozási lehetőségét elemzi.
Hivatalba lépésével lesz-e változás az egyházi személyek ügynökmúltjával
kapcsolatos kérdésben?
– A kötet, amire utal és a bizottság, amelynek a tagja vagyok, kizárólag az
evangélikus egyház közelmúltjával foglalkozik. Tehát az én hivatalba lépésem
semmilyen hatással nincs ennek a problémakörnek a megoldására.
Ön is az egyházak belügyének tekinti a kérdést?
– Természetesen igen. Olyan belügynek tekintem, mellyel az egyház a
szélesebb nyilvánosság elé fog állni majd, amikor ez az ügy megfelelő módon
feldolgozott lesz.
Most van terítéken a Vatikáni Szerződés felülvizsgálata. Ön szerint
szükséges-e változtatni rajta, és ha igen, milyen irányba?
– Szeptember végén teszi le az erre a feladatra kiküldött bizottság az
értékelést, melyet egyébként nagy örömmel várok. Addig nem tartom kompetensnek
magamat, hogy erről beszéljek.
2006. 07. 21. (X/29)
