Nos, a helyszíni résztvevő benyomása azért inkább az volt, hogy noha a fórum elején valóban az ellenszenv légköre volt uralkodó, amely indulatos, számonkérő hangnem? kérdésekben nyilvánult meg, de ez mintha egy higgadtabb mederbe terelődött volna a kormányfő közérthető és őszintének tűnő érvelése által. Úgy tűnt, Gyurcsány elhatározta, nem tér ki a kihívók elől, és ezt mindjárt megérkezésekor egyértelművé is tette. Mielőtt bement volna az egyetemre, az épület előtt rá várakozó mintegy ötvenfős, Demokratákkal, Orbán-arcképekkel, nemzeti zászlókkal, sípokkal és válogatott trágárságokkal felfegyverkezett hatvanas nénikből és huszonéves fiatalokból verbuválódott "tömeghez" odalépett, azt tudakolva, miért, illetve mi ellen, ki ellen tüntetnek. Ám nem tudni, vajon petíció híján vagy a meglepetéstől elfogódva, senki nem tudott erre érthető, világos választ adni, ehelyett maradtak a jól bevált sípoknál.
A fórum után e társaság nem kis bosszúságára a kormányfő a hátsó kijáratot vette igénybe, hogy egy közeli, egyetemisták által is látogatott vendéglátóegységbe távozzon, ahol sörözés mellett tovább folytatódott a beszélgetés, elsősorban arról, van-e esélye a higgadt, párbeszédre építő civil önszerveződéseknek a radikális, gyűlöletre hangolt "körökkel" szemben. A miniszterelnök – illetve pontosítok, ebben a körben egyszerűen Feri volt a hivatalos megszólítás – egy bárszéken ülve arról igyekezett meggyőzni a mintegy 250 fős hallgatóságot, hogy van. Hiszen, mint mondta, Magyarországon a nagy többség elutasítja a politikai radikalizmust, és nem kér a hőbörgésből. Mi több, szerinte a március 15-én elszabadult indulatok, a miniszterelnöki beszédet kísérő füttykoncert, illetve Schmitt Pál "nemzetáruló kormányozása" egyáltalán nem a Fidesz részéről megrendelt stratégia, hanem inkább takargatnivaló fogyatékossága a jobboldalnak. A Fidesz "elhálta a házasságot" a radikálisokkal, és most a közös "gyerekekben" – láss csodát – a radikálisok "génjei" jelentek meg. Ennek most már a Fidesz sem örül, látszik, milyen igyekezettel próbál meg elhatárolódni Schmitt kijelentéseitől, amelyek egyúttal az utolsó barátságosra beállított Fidesz-politikus arculatát tették sokakban hiteltelenné. A polgári körök egyre önjáróbb radikalizmusa tőlük inkább visz, a konfrontációt vállaló miniszterelnöknek inkább hoz a szimpátia terén, elemezte a közelmúlt eseményeit Gyurcsány Ferenc.
E konfrontatív, "bevállalós" magatartás bemutatására az egyetemi kocsmában is kínálkozott alkalom, hiszen a "balos fiatalok" itt sem maguk között voltak, az érdeklődő hallgatóság első sorában ugyanis viszontláthattunk néhány hatvanas nénit a térről, akik Demokratájukat jól leplezve kitartóan figyelték Gyurcsány szavait. A miniszterelnök egyik megjegyzésére, miszerint "kapok olyan e-maileket is, hogy ekkora marhát, mint én nem hordott még hátán a föld", az egyik hallgató a terem sarkából váratlanul tapssal fejezte ki egyetértését, ám ekkor nem várt fordulatot vettek az események. Gyurcsány az illető irányába fordulva határozottan invitálni kezdte: "Elegem van már a folytonos hátulról tapsolásból és bekiabálásból, gyere csak, beszéljük meg ezt itt, mindenki előtt." Mire emberünk, egy harmincas férfi előrejött, és hamarosan a mikrofont is kézhez kapva kifejthette, elege van abból, hogy minden kormány sokat ígér, de nem tartja meg az ígéreteit, jobban tenné tehát a mindenkori kormány, ha kevesebbet ígérne, de többet tenne az ígéretei betartásáért. Gyurcsány értelmi képességei viszont szóba sem kerültek.
Ellehetetlenítés
Ágh Attila politológus: A fütyüléssel jelzett kritika nem szokatlan a politikai életben, a politikusoknak számolniuk kell vele, amikor ezt a pályát választják. Azonban az elmúlt hetek eseményei nem csak erről szólnak, a március 15-én zajlott füttykoncert és a miniszterelnök debreceni provokációja egy jól szervezett jobboldali kampány része volt.
2005. 03. 25. (IX/12)
