Bauer Tamás még képviselőként a Parlament folyosóján tartott ellenzéki frakcióülésen Fotó: MTI
– Mi a baja az SZDSZ-nek Bauer Tamással?
– Nekem az lenne a természetes válaszom, hogy nem tőlem kell ezt megkérdezni, hanem Kuncze Gábortól, Magyar Bálinttól, Demszky Gábortól és a többiektől.
– Mit "vétett" az SZDSZ ellen, hogy így "rejtegetik" a nyilvánosság elől?
– A párt jelenlegi vezetői azért ellenzik mindenáron, hogy én képviselő legyek, hogy ott legyek a frakcióban, és hogy részt vegyek az SZDSZ politikájának alakításában, mert a párt politikája leginkább a kormányban és a frakcióban formálódik. Ha sikerül elérni, hogy valaki ne legyen képviselő, az azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs beleszólása a politikába. Az Országos Tanácsban elfoglalt helyem kevés az érdemi politizáláshoz.
– Veszélyesnek találták a fundamentalizmusát a párton belül?
– Arról van szó, hogy a különböző politikai kérdésekben én az SZDSZ elveinek a határozott érvényesítése mellett voltam mindig is, és vagyok ma is, legyen szó költségvetésről, adóról, a parlamenti működés elveiről, az ellenzékhez való viszonyról, bármiről. A párt vezetői azonban sokkal inkább hajlanak afelé, hogy ezt ne tegyük. Emiatt aztán az elmúlt nyolc évben, amíg képviselő voltam, minden héten állandóan vitatkoztunk. Részben amiatt, amit a kormány és a miniszterelnök tesz, részben amiatt, hogy az SZDSZ-ben azt hiszik: az elveink érvényesítése kevésbé népszerű.
– Miben áll az alapvető nézetkülönbség Ön és az SZDSZ jelenlegi vezetése között?
– Azokban az időszakokban, mikor az SZDSZ ellenzékben volt, akár 1990–94 között, akár 1998–2002 között, az én álláspontom az volt, hogy az SZDSZ számára az első számú kérdés: Magyarországon a nacionalista, etatista és populista jobboldal ne maradjon hatalmon. Tehát az SZDSZ számára a mai magyar viszonyok között nincs más lehetséges partner, mint a szocialista párt. Akkor is azt gondoltam, hogy ezt nem helyes titokban tartani, és csak a választások után elárulni. Nem, ezt igenis ki kell mondani ellenzékben is. Ez volt a vitánk lényege az elmúlt négy évben Magyar Bálinttal, Demszky Gáborral és másokkal. Tehát én nem a szocialistákkal való koalíció ellen vagyok, sokkal inkább a szocialista vezetés? kormányban való felolvadás ellen. Márpedig jelenleg ez folyik.
– Ha ez tényleg így van, akkor hosszú távon az a veszély fenyeget, hogy még egy kormányzati ciklus, és az SZDSZ teljesen elveszíti a karakterét
– Ha folytatódik az, ami az elmúlt négy vagy öt hónapban folyt, akkor ez a veszély igen reális. Kérdezze csak meg magától, mire emlékszik, amit ez a kormány úgy valósított meg az elmúlt öt hónapban, hogy az SZDSZ nélkül nem tette volna meg. Én nem tudok ilyet mondani Önnek. És fordítva is fel lehet tenni ezt a kérdést: sikerült-e az SZDSZ-nek valamit is meghiúsítania ebben az öt hónapban. A korábbi koalícióban ilyesmi elképzelhetetlen volt. Horn Gyula is sok mindent akart, amire mi azt mondtuk: nem. És voltak olyan dolgok, amiket mi akartunk, és a szocialisták jó része nem akarta. Néhány dolgot el tudtunk érni, ami nélkülünk nem valósult volna meg, például az egy százalék.
– Ha az SZDSZ a túlélés érdekében arctalanná válik, mit fog üzenni a választóinak 2006-ban?
– Három és fél év múlva az SZDSZ-szavazó fölteszi majd a kérdést, hogy mégis miért szavazzon az SZDSZ-re, és Kuncze Gábor nem fog tudni válaszolni. Az SZDSZ-nek vannak bizonyos normái, amelyek miatt a választói csatlakoztak hozzá. Már voltunk koalícióban az MSZP-vel, mégis most az SZDSZ akkori és mostani vezetői teljesen kritikátlanul elfogadják mindazt, amit a kormányfő és kormánya akarnak. Jelenleg azon normák feladása folyik, amelyek az SZDSZ-t tizennégy éven keresztül azzá tették, ami.
– Említene néhány példát?
– Például Nagy Sándor mostanában akciót folytatott, hogy a százötven kistérségi megbízott az új kormány delegáltjai közül kerüljön ki, és az SZDSZ ahelyett, hogy tiltakozott volna ez ellen, Horn Gábor személyében maga is javasolt néhány volt SZDSZ-es politikust. De ugyanez a helyzet az öninterpellációkkal, amelyekkel kapcsolatban megígérték, hogy az önkormányzati választások után abbahagyják. Ma mégis hallottam egy ilyet. És folytathatnánk a sort.
– Most, hogy félreérthetetlenné tették: nem kívánatos a pártban, az Ön véleménye a magánbeszélgetések szintjére szorul vissza
– Ebben igaza van, ez volt a cél.
– Az aktív politizálásnak vége?
– Az most újságcikkekből áll. Nem számítok arra, hogy ha mondjuk még hárman lemondanak, akkor újra képviselő legyek.
– A közeljövőt hogy képzeli el?
– Már visszajöttem a korábbi munkahelyemre, ott dolgozom.
2002. 10. 31. (VI/44)
