Thürmer Gyula Fotó: Vörös Szilárd
– A Fidesz kommunistázása nem kifejezetten ellenünk irányul, a szocialistákat próbálják lejáratni. Miért teszi ezt a Fidesz? A rendszerváltás óta 12 év telt el. Annak idején azt ígérték a rendszerváltó pártok: magyarok, jobban fogtok élni, több lesz a fizetés, európai színvonal, szabad vállalkozás lesz. Ehhez képest a fizetésünkért ma kevesebbet kapunk, mint 12 éve, a nyugdíjunkért kevesebbet vásárolhatunk, a munkanélküliség nagyobb, mint az elmúlt évtizedekben. 12 évvel ezelőtt nem volt hajléktalan Magyarországon, ma mindenütt vannak hajléktalanok és koldusok. Emberemlékezet óta nem volt Magyarországon éhező gyermek, ma több százezer gyermek éhezik. Ezért kellett szétzúzni a gazdaságot, a mezőgazdaságot Magyarországon? Ezért kell megalázkodnunk Európa előtt? Néhány százezer ember kétségtelenül jól él a parlamenti pártok környezetében, miközben milliók élete rosszabbá vált. Az emberek jogosan kérdezik: megérte? A Fidesz irtózatosan fél a választól. Egyébként pedig ezek a fiúk mind ebben az országban jártak iskolába. Az ő diplomájukon is az áll, ami az enyémen: Magyar Népköztársaság. Ők is – mint mindenki – ingyen tanulhattak, egyetemre járhattak, külföldi ösztöndíjakat kaphattak, sehonnan senki nem zárta őket ki, nem ültek börtönben. A miniszterelnök apja pedig meggazdagodott a szocializmus végén. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy semmi alapjuk nincs a kommunistázásra, sőt: a legtöbb Fidesz-vezető nyugodtan kijárhatna Kádár János sírjához virágot vinni.
– Minek köszönhető az, hogy több környező országgal ellentétben nálunk vértelenül zajlott le a rendszerváltás?
– Annak, hogy az akkori hatalomgyakorlók megegyeztek az akkori ellenzékkel. Antall József köztudottan nem hitt abban, hogy 88-89 folyamán a rendszerváltás ilyen gyorsan végbe tud menni, inkább arra próbált berendezkedni, hogy még egy ideig lesz szocializmus. Grósz Károly se hitt abban, hogy a szocializmus egyik pillanatról a másikra összeomlik, így elindult egy tárgyalássorozat az akkori ellenzék és a kormányzó párt között. Az eseményekből utólag ki lehet következtetni, hogy miről születhetett megállapodás, bár nem tudom, van-e egyáltalán bármilyen dokumentum erről, gyanítom, hogy nincs.
– Mi volt a megállapodás lényege?
– Hogy a párt meghatározó képviselői engedik szétverni az MSZMP-t. Ezt megtették, az MSZMP-t feloszlatták és létrehozták az MSZP-t. Ha nem verik szét az MSZMP-t, akkor a 90-es választáson egy nagy párt indul. Ehhez képest a kis baloldali pártba be volt programozva a vereség. Ezen felül Németh Miklós kormánya vállalta, hogy az állambiztonsági szolgálatot kivonja a politikából: megtörtént. Vállalták, hogy lefegyverzik a Munkásőrséget, meg is tették. A hadsereget nem kellett kivonni a politikából, de megakadályozták, hogy beleszóljon a politikába. Magyarán: az MSZMP akkori vezetői vállalták, hogy a magyar államot úgy, ahogy van, lefegyverzik, és az ország "kulcsát" átadják az ellenzéknek. A résztvevők pedig megkapták, amit megkaphattak: Németh Miklós nagyon kellemes állásba került Londonban, Pozsgay, Szűrös lehetőséget kaptak, hogy ne kelljen visszavonulniuk, és Grószt se bántotta senki. És nyilván az egyezség része lehetett, hogy lesz egy bizonyos szembenézés a múlttal, de nem lesznek bírósági ítéletek, kivégzések. Ehhez voltaképpen mindenki tartotta magát, egészen odáig, míg meg nem született a törvény a fontos tisztségeket betöltő személyek átvilágításáról. Ez a törvény és főleg a kiterjesztése a sajtóra, és egyéb területekre, már azt mutatta, hogy a Fidesz nem akarja lezárni a rendszerváltás kérdéseit, kivéve egyetlen területen: a történelmi egyházak szerepének tisztázásában. Azt gondolom, ez helytelen, káros és semmi jóra nem vezet. Az emberek nem hülyék, annak idején elfogadták a békés rendszerváltást. Utálták a Kádár-rendszer utolsó párttitkárait, de nem a Kádár-rendszert utálták, és ez a döntő. 12 év után hiába mondják nekik, hogy utálják a Kádár-rendszer párttitkárait, azok már nincsenek. Meghaltak vagy eltűntek a politikai életből, Nincsenek itt azok az emberek, a szocialisták sem azok.
– Legutóbbi beszélgetésünkön említette, hogy sok támogatójuk van, de mivel ezek az emberek nem tudnak egymásról, nem mutatkozik az az erő, amit valójában képviselnek.
– A Munkáspártot illetően abszolút népbutítás és manipuláció folyik. A közvélemény-kutató kérdése úgy hangzik, hogy Ön az MSZP-re vagy a Fideszre vagy egyéb pártra szavazna. Hiába mondja a válaszoló, hogy a Munkáspártra szavaz, nincs olyan kérdés. Az egyéb párt nem a Munkáspárt.
– Van saját felmérésük?
– Honnan lenne, ezek nem olcsó mulatságok. Persze érezzük, hogy valami változik a társadalomban. A tévében körülbelül egy héttel ezelőtt volt egy ötven perces műsorom a Közgazdaságtudományi Egyetemen rendezett pártelnöki fórumról: óriási siker volt a helyszínen is és utána a kopogtatócédula-gyűjtés úgy felszaladt, mint a beteg gyerek láza. Az MTV meg is ijedt: pár nappal később eljuttatta hozzánk azt a rendelkezést, hogy a tévében a parlamenti pártok egymással vitatkozhatnak, a Munkáspárt meg majd a végén kap egy kis lehetőséget.
– Hogy állnak most, mi a megérzése? Négy éve egy hajszál választotta el a Munkáspártot a parlamentbe jutástól.
– Mindent megteszünk, hogy ez a hajszál ne jelentsen problémát. A kopogtatócédula-gyűjtés könnyebben megy, mint legutóbb. Az elmúlt négy év benne él az emberekben. Aki nem jár olyan falvakban, ahol a munkanélküliség százszázalékos, ahol az egyetlen hely, ahol az emberek egymásra találnak, a kocsma, az azt se tudja, mi az, hogy szegénység. A Ratkó-gyerekek nemzedéke, akik az 50-es években születtek – rengeteg gyerek volt akkor, mert nem lehetett születésszabályozás – most 45-50 éves emberek, és el kellene tartaniuk a családjukat, a gyerekeiket útjukra kellene engedni, és már a szüleikről is gondoskodniuk kellene. Ezzel szemben kivágják őket a munkahelyeikről. Hát hogy van ez, mi folyik itt?
– Százalékosan mer tippelni?
– Hogyne. Legutóbb volt majdnem öt százalékunk, azt gondolom, most lesz 6-8 százalék. Ebben benne van, hogy többet dolgoztunk, és a választók becsülik, hogy a mi jelöltjeink egyszer? emberek: nem loptak, nem csaltak. Egy ilyen országban, ahol nincs erkölcs, nincsenek kapaszkodók, ez nagyon fontos dolog.
– El tudnak vonni szavazókat a MIÉP-től?
– Hogyne, csak mi tudunk, senki más nem tud. A csalódott emberek egy része – nem az elvetemült antiszemitákra gondolok –, akikhez eljut a MIÉP nacionalizmusa, zsidó-gyűlölete, elkezd kicsit gondolkozni, hogy nem azért szegény, mert zsidók vannak az országban, Erdélyt pedig úgysem kapjuk vissza Romániától. Változtatni viszont kell, ennek tehát az az alapja, ha munkásemberek is bekerülnek a parlamentbe. A MIÉP jelöltjei között nincs munkásember. Csepelen indul Demeter Dénes, Demeter Ervin apja. Mi köze Demeter Ervin édesapukájának a munkásosztályhoz vagy Csurkának vagy a református papoknak? Ők nem a dolgozó nép képviselői.
2002. 02. 22. (VI/8)
