Tamás András. Hazahoznák Fotó: Reuters
Tamás András 1925-ben született a szlovákiai Turócszentmártonban, onnan került
át Magyarországra. A II. világháború során vezényelték az orosz frontra, ahol
1945-ben hadifogságba esett. 1947 tavaszán a kotnyelnyi-csi elmegyógyintézetbe szállították
pszichés tünetek miatt. Pszichotikus volt, elmebeteg. Nem tudott oroszul, kezelői nem
tudtak magyarul, ennek ellenére sikerült diagnosztizálni, és elkezdték a kezelését.
Két és fél évvel ezelőtt egy állítólagos érszűkület miatt levágták a jobb lábát.
Az ezzel kapcsolatos kivizsgálások miatt került előtérbe, azóta sok érdekes dolog
derült ki róla. Az egyik leginkább meglepő az, hogy Tamás András ötvenhárom éven
át nem beszélt senkivel.
A férfit nemrég Moszkvába utaztatták az orosz hatóságok, ahonnan akár egy nap alatt
visszatérhet Magyarországra, a honi szervek pedig kiadták a TAJ-számát, úgyhogy már
csak a szállítását kell megszervezni, hogy megkezdődhessen rehabilitálása és a múltjával
kapcsolatos kutatás.
Rokonai visszavárják
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2000. 08. 05. (IV/32)
