Mint ismeretes, az esztergomi fiú ügyében korábban nem tudtak dönteni, ezért
javasolták, hogy a 17 éves vádlott beszámíthatóságát állandó megfigyelés
mellett vizsgálják. Erre azért volt szükség, mert a szakértők véleményei
egymásnak ellentmondanak.
A kriminálpszichológus szerint a 130-as intelligenciaszinttel rendelkező fiú
viselkedése kettős személyiségre utal, ami úgy nyilvánul meg, hogy élményeit
képtelen tapasztalatokká alakítani. Más szakértő elidegenedett személyiségről
adott képet, melyben fellazultak a belső korlátok és fékek, középpontjába a
rombolás és a pusztítás került. Az 1996. augusztus 6-i vizsgálatot végző
igazságügyi pszichológus úgy látta, hogy a fiú többes személyiség.
Az átmenet egyikből a másikba hirtelen, stressz hatására következik be, s az eredeti
személyiség rendszerint nem tud a többi létezéséről. Az alapszemélyiség a
hétköznapi, iskolába járó; a másik az, aki a bűncselekmények elkövetésére
rávette; a harmadik az utasításokat végrehajtó, robbantó; s a negyedik az olvasott
vegyészzseni. A legutolsó szakvéleményben azt állapították meg, hogy
személyiségzavarának mértéke nem éri el az elmebetegség súlyosságát. Ellenben
személyiségzavara a tettek elkövetésekor is fennállt, és súlyosan korlátozta
abban, hogy felismerje cselekedetei következményeit.
B. F. 1996. július 2-án egy ABC-t próbált fegyveresen kirabolni. Kettőt a
levegőbe lőtt, de az eladó ijedtségében nem adta oda a bevételt. 1996. július
20-án egy közértben ketchuposflakonba szerelt bombát helyezett el. Az egyik
alkalmazott ezt észrevette, a bombát a tűzszerészek megsemmisítették. 1996. október
4-én megzsarolt három tehetősebb embert: 200 ezer forint védelmi pénzt követelt.
Figyelmeztette őket – magát a "ketchupos robbantó"-nak nevezve –, hogy napokon
belül tömegközlekedési eszközön fog bombát robbantani. Másnap a
Budapest–Esztergom közötti járaton helyezett el robbanóanyagot. Piliscsabán
felrobbant a bomba, hatan megsérültek. Többen polgári pert indítottak a fiú ellen,
mert maradandó sérüléseket szenvedtek.
1998. 07. 11. (II/28)
