Az irodalomtörténet, az irodalomtörténészek, monográfiaírók igyekeznek ezeket a vakfoltokat világossá tenni. Hasznos és fáradságos munka ez, melynek segítségével sokkal közelebb érezhetjük egy-egy kedves költeményünk szerzőjét, és így a mondanivalót is, ezáltal könnyebb érteni és magunkévá tenni azokat. Ezért van az, hogy Arany Zsuzsanna Kosztolányi-kutató legújabb könyve miatt egyik szemünk sír, a másik nevet. A Pardon... Az Új Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1919–1921 című kötete hamarosan napvilágot lát az Osiris Kiadó gondozásában, és nem biztos, hogy minden sorának örülünk majd.
Az Új Nemzedék 1913-tól 1944-ig működő, nyíltan szélsőjobboldali, fajvédő lap volt, melyet Bangha Béla jezsuita szerzetes, a magyar katolikus sajtó megszervezője vett meg a katolikus lapkiadás számára. „A sajtó és irodalom nemcsak politikai és esztétikai ügy, hanem elsősorban igenis világnézeti s valláserkölcsi ügy. Mert a sajtó és az irodalom a gondolatterjesztésnek egyik legfőbb eszköze. És éppen azért, mert oly észrevétlenül, ügyesen, sorok közt tudja ezt vagy azt a világnézetet szolgálni, védelmezni, terjeszteni, lehet hatalmas apostola a jónak, de lehet borzalmas segítőtársa a rombolás szellemének is” – hirdette, s ezért több más lap kiadásával is igyekezett a rekatolizáció ügyét előbbre vinni.
A fent említett lapnak lett munkatársa 1919 és 1921 között – éppen 100 éve – Kosztolányi Dezső, s vezette névtelenül a Pardon… című rovatot. Azonban már életében tudható volt, hogy ki is a fehérterrort relativizáló, a numerus clausust üdvözlő, a Népszavával és szerzőivel, szerkesztőjével folytonos, személyeskedő szócsatát vívó glosszák szerzője. Később felesége is elismerte ezt, majd megjelenik a Kosztolányi Dezső című regényében is. Arany Zsuzsanna ezeket a Pardon-szövegeket vizsgálja meg könyvében, s igyekszik beazonosítani azokat a szóhasználat, stilisztika, életrajzi vonatkozások mentén.
2019.04.18.(XXIII/16)
