Tisza Sándor az általa épített vendégházban fogad minket. A bejárati tükör előtti fakacsa nem hápog. A felső szinten tulipános, napraforgós, margarétás, rózsás és gyöngyvirágos szobák várják a vendégeket, mindegyik szoba más és más színvilággal, hangulattal és különböző, egyedi faragott díszítményekkel. A ház végében lovak és állatok, előtte fafaragó műhely, fapaci-libikóka, a bejárat mellett pedig tágas fogadó, ahol az egész falfelületet belepik a kézzel faragott fatányérok, kanalak, játékok és a legkülönfélébb faragványok. A mester úgy véli, hogy a bölcsőtől a koporsóig mindent meg lehet csinálni fából – de ő inkább az előbbi felé orientálódott.
– Volt egy álmom, hogy a gyermekemnek bölcsőt faragjak. Megtettünk mindent a párommal, de nekem nem adatott meg a saját gyermek. Nagyon betege lettem ennek, ittam és hamarosan alkoholista lettem. Hiába próbáltam leszokni az italról, egy ideig sehogy sem sikerült.
Mi hozott ebben változást?
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »