Ezzel a stratégiai jelentőséggel a jelek szerint mind a magyar, mind az izraeli kormány tisztában van. Ha csak a közvetlen, kölcsönös érdekeket nézzük, akkor a két ország támaszkodhat egymás segítségére legutóbbi sajtóhírek szerint Izrael a magyar–amerikai, Magyarország pedig az izraeli–európai kapcsolatok javításában lehet kulcsszereplő.
Orbán Viktor a mainstream diplomáciai szokásokkal szakítva nem teszi be a lábát a Palesztin Hatóság által ellenőrzött területre (helyettese, Semjén Zsolt annyiban igen, hogy elmegy a betlehemi Születés Templomába). A közelmúltban Sebastian Kurz osztrák kancellár szintén kihagyta a ramallahi kitérőt.
Az is a mainstream diplomáciával történő szakítást mutatja, hogy a magyar miniszterelnök jeruzsálemi programja során ellátogat a Nyugati Falhoz.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »