Így aztán arra a következtetésre juthatunk, hogy az említett tanulmánykötet címe – hazai viszonyainkat tekintve – pusztán egy beteljesületlen vágyálom, mert a civileknek nincs hatalma, arról pedig végképp szó sem lehet, amit az alcím állít: „A politikai tér visszafoglalása”. Sokkal valószínűbb, hogy a politika foglalja el azokat a pozíciókat, ahol a civil társadalomnak a hatalomgyakorlás korrekcióját kellene szabadon, befolyásmentesen végeznie. Ez pedig úgy történik, hogy a politika álcivil szervezeteket finanszíroz, vagy a működőképes szerveződések vezetőit vásárolja meg. Vagyis a csalfa látszat fennmarad: vannak szervezetek, de valós funkcióiktól megfosztva vagy legalábbis korlátozva egzisztálnak.
Könnyű – és ahogy látjuk, téves – lenne a fentiekért kizárólag a jelenlegi, vagy akár a korábbi kormányokat okolni, bár természetesen őket is súlyos felelősség terheli a politikán túli társadalom „megfagyásáért”.
A posztmodern világ megosztottsága
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »