Első nyilatkozatában, az M1 múlt vasárnap esti műsorában ennek már a lehetőségekhez képest tanújelét is adta. Azért mondjuk, hogy a lehetőségekhez képest, mert nyilvánvaló, hogy Varga sem függetlenítheti magát a kormány kommunikációjának általános módszertanától – ő is kénytelen a hamis alapvetésekhez igazodni. Ezért amikor például az Európai Bizottság februári országjelentéséről beszél, kötelességszerűen kijelenti, hogy noha a dokumentum „kissé kétkedve” ítéli meg a magyar gazdaság várható teljesítményét, s ezért 3,4 százalékra becsüli a költségvetés idei hiányát, azt a kormány az elmúlt két évben is három százalék alatt tartotta. A megejtő fogalmazásmód azt sugallja, hogy az unió általában tévesen prognosztizálja a mi büdzsénk számait, és végül mindig a kormány kalkulációja bizonyul helyesnek. De hát ez enyhén szólva is csúsztatás: eleddig rendre Brüsszel becsülte fel jól a várható adatokat, majd az NGM az ismételt figyelmeztetések hatására „kiigazította” a költségvetést. Magyarán: a soha el nem ismert megszorítások egymást követő, drasztikus csomagjaira volt szükség a törékeny egyensúly fenntartásához.
És ez továbbra sem lesz másként. Varga ugyan „nem lát veszélyeket, amelyek miatt a költségvetés módosítására lenne szükség”, de őrajta kívül bizony valamennyi független elemző – ideértve az EU szakértőit is – nagyon is látja, hogy a bevételi oldal tervezett számai már most sem stimmelnek. Amit persze lehet úgy bagatellizálni, amiként Varga meg is próbálja – „néhány tized százalékon megy a vita”, mondja megengedően –, ám ez lényegében nem mást jelent, mint azt, hogy óvatos becslések szerint megint mintegy kétszáz milliárdot kell záros határidőn belül lefaragni a hiánycél teljesítéséhez.
Nem kevésbé jellemző a miniszter hangvételére, ahogyan a gazdaságpolitikával kapcsolatos várakozásokra reagál. Érzékelhető kínban fogalmaz, hiszen jól tudja, mielőbb határozott irányváltásra volna szükség, és bár ezt nem ismerheti be, szeretne úgy beszélni, hogy abból azért kivehető legyen legalább a korlátozott változtatás szándéka. Ez dodonai nyelven pedig így hangzik: „A gazdaságpolitika irányai, céljai nem, az eszközök azonban változhatnak, mivel közben a magyar gazdaság és környezete is változik.” Erről a mondatról eszünkbe jut az egyszeri leány a meséből, aki hozta is, meg nem is. Varga tényleg úgy akarja „prioritásként kezelni” a növekedést, hogy a gazdaságpolitika irányán nem változtat? Miként? Növekedés tudvalevően csak beruházásból lesz, ám a kormány eddigi gazdaságpolitikai „iránya”, amely a totálisan értelmetlen „szabadságharc” jegyében agyonadóztatta a szolgáltató szektor befektetőit, oda vezetett, hogy a beruházási ráta egyre alacsonyabb, már az amortizációs szintet sem éri el. És hogyan növelhetné a foglalkoztatást az a kormány, amelyik a bankok mértéktelen megsarcolásával lefagyasztotta a vállalati hitelezést?
2013. 03. 08. (XVII/10)
