A szerző 1905. szeptember 5-én született Budapesten, magyar zsidó apa és
osztrák anya gyermekeként, akkor még Kösztler Arturnak hívták. A kalandos életű
író először a cionista mozgalom vonzásába kerül, német lapokat tudósít
Palesztinából, később beszippantja soraiba a Németországi Kommunista Párt.
1932-ben Németországból a Szovjetunióba emigrált (ne mosolyogjunk, akkor még
volt ilyen), ahol megtapasztalhatta az istenített ESZME és az általa létrehozott
ördögi valóság áthidalhatatlan távolságát. Hét év kellett a teljes
kiábránduláshoz. Megúszva a Szovjetunióban 1936-ban kezdődő tömeges
leszámolásokat, a spanyol polgárháborúban a falangisták halálos ítéletét, Arthur
Koestler hosszas hányattatás után Londonban talált otthonra, de lélekben talán
soha, sehol. Idős korában a parapszichológia rajongója lett 1983-ig, amikor
feleségével együtt öngyilkosságot követtek el. A Sötétség délben kulcsregény a
huszadik századi társadalmi üdvtanok gyakorlati működésének megértésében, ahol a
szabadság és egyenlőség álma mindent összezúzó és megnyomorító erővé válik,
ahol a cél szentesíti az eszközt, a Párt helyettesíti Istent, és véreskezű
diktátorok tetszelegnek megváltó szerepben.
A Sötétség délben nyomasztó olvasmány, mint amilyen nyomasztó volt a kor, amiről
szól.
Nem véletlen, hogy Magyarországon közel ötven évig nem jelenhetett meg. Magukra
ismertek a hóhérok. Örüljünk, hogy már hozzáférhető, Kelet-Közép-Európában „kötelező
olvasmány” kell hogy legyen.
Kenessei István
2008. 07. 04. (XII/27)
