Lengyel László egy formálódó új párt lehetséges zászlóvivőjeként egy vidéki
polgármestert említ, név szerint Ben-csik Jánost, aki Tatabánya polgármestere.
Az interjúban elhangzik, hogy Bencsik kilépett az SZDSZ-ből és „minden további
nélkül sikeres lehet középen”. Az nem hangzott el – talán azért, mert Lengyel úr
még nem tudja –, hogy a polgármester-képviselő az SZDSZ után most a FIDESZ
padsorait koptatja. Tehát ha sikeres szeretne lenni középen, akkor újra
sasszéznia kellene – a jelek szerint jó nagyot – ezúttal jobbról középre.
Lengyel úrnak abban viszont teljesen igaza van, hogy a tatabányai polgármester
befutásával nem lenne „szikrázó, érdekes egyéniségű, megváltó jellegű,
karizmatikus alkatú, tévésztár” miniszterelnöke hazánknak. De a Lengyel úr által
„akart” – „működő rendszert” működtető – „szakpolitikus” beérésére kiszemelt
jelöltje esetén szerintem néhány évig várnunk kell.
Gondolataim alátámasztására álljon itt néhány idézet Bencsik úr említett
előadásából, amit egy Árpád atyánkra emlékező rendezvényen mondott el:„Abban a
városban élünk, amely fölé kiterjeszti védőszárnyait a turulmadár. Az a
turulmadár, amely éltető erővel segítette hosszú-hosszú évezredeken keresztül a
mi eleinket (...) Hiszem azt, hogy nagyon sokan hiszik azt Tatabányán, hogy a
város életereje tért vissza abban, hogy a megújító, a fentről erőt közvetítő
szent madarunk ismételten fölszállott a Kőhegy tetejére ”
Az interjúban olvasom továbbá, hogy „ha a tőke és a sajtó Bencsik mögé áll,
sikerülhet neki”. Bencsik János a jelek szerint nem szereti eléggé a tőkét.
Emígy szólt róla ugyanott, ugyanakkor: „És ma, ha valamivel meg kell küzdeni,
akkor éppen azzal kell megküzdeni, hogy a pénzvilág arra törekszik, hogy elvegye
tőlünk azokat a találkozási lehetőségeket, ahol egymással érzelmi kötelékbe
tudunk összekapcsolódni”.