Számtalan helyen olvashattam, hallhattam, hogy nemrég sajnálatos módon
meghalt Szakácsi Sándor. Mindenhonnan újra és újra „megtudhattam” nagy
életműveit. Utoljára a Hetekből is értesülhettem, ám ekkorra csalódottságom
teljessé vált a témát illetően.
Még az Önök újságjában sem említik azt, ami nekem legelsőként eszembe jut
róla. Történetesen azt, hogy „Jézusnak ő a szinkronhangja”. Legutoljára a
vizuális Biblia Máté evangéliumában hallhattam, és szavamra: egész gyakorlott
lett: sokszor valóban megindítóan, igazi szeretettöltettel tudta az Igét
visszaadni. És meg kell mondjam, az eredeti színészi alakítás bizony messze
elmarad az ő nagyszerű és valljuk be: igazán élvezhető olvasatától.
Maradok tisztelettel: egy hű olvasójuk.
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »