Konzultánsként benne voltam abban a szakmai körben, amelyben kikérték a véleményemet az új Siklós Mária-féle tervről, amiről csak a legjobbakat mondhatom. Egyetlen kifogásom volt, hogy a széksorok miért egy sorban vannak, miért ilyen zárt és fegyelmezett a nézőtér. Hát kérem, a szocializmus itt maradt: egy sorban ülünk. Különben a terv gyönyörű, egy klasszicista, a régi Nemzetit idéző szerkezet, nagyon impozáns külsővel fölruházva. A helyet nem tartom különösebben jónak, szakrális helyen kellene lennie, a Liget lett volna a legjobb, a M?csarnok mellett. Úgy gondolom, Schwajda az egyetlen, aki ezt fel tudná építeni, hagyni kéne őt dolgozni. Még véletlenül sem mondható rólam, hogy a Fidesz-kormány valamennyi intézkedésével egyetértenék, de nem gondolnám, hogy a Schwajdát megvették volna, nem is tudták volna. Most már évtizedek óta bizonyítottan a legjobb színházigazgató, ha hagyják; felépítette a szolnoki színházat is. Ő egy tehetséges ember, és kellően erős, konok is hozzá. Persze átok ül mindenen ebben az országban, ez alól nem kivétel a Nemzeti sem.
De az alapkérdés nem a hely, hanem az, hogy mennyi lesz a fizetése a Lucifernek, az Ádámnak és az Évának. Mert ha sikerül olyan szintre emelni a színházat, ahova bekerülni óriási rangot jelent, akkor ez egy valódi anyagi megbecsültséggel, illetve anyagi tagozódással is járna. Vagyis aki ott Lucifer vagy Ádám, az kap esti 100 ezer forintot, aki máshol, az kap háromezer forintot. Ilyenek a különbségek, és ezt végre nyilvánvalóvá kéne tenni. Ezt a színházat már az Engels téren fel kellett volna építeni. Hát nem mindegy, hogy Orbán Viktor vagy Németh Miklós fogja átvágni a szalagot? Ki emlékszik majd rá? Ki emlékszik arra, hogy a régi Nemzeti Színháznak ki vágta át a szalagját, ki volt akkor a kormányfő? Ezt csak azért mondom, mert az egész erre megy ki. Viszont emlékszik mindenki Bajor Gizire, Jávorra és Somlaira.
2000. 07. 01. (IV/27)
