A rezsiharcot hirdető kormány kommunikációja szerint az „elmúlt nyolc évben” olyan modell alakult ki, amelyben a multinacionális energiacégek korrupt módon befolyásolták az árszabályozást, és „kilóra megvették” a politikusokat. Ezzel szemben – teszik hozzá – eljött az idő, hogy a politika végre valóban az emberek érdekeit képviselje. Van ráció ebben a megközelítésben?
– Nemcsak az energiacégek, hanem mindazok a vállalkozások, amelyeknek jelentős befolyásuk van az adott nemzetgazdaságra – például a sokkal kevésbé kritizált autógyártók – oda viszik a befektetéseiket, ahol jó esélyét látják annak, hogy azok megtérülnek. Ezeket a cégeket a kormányok igyekeznek magukhoz édesgetni, bizonyos döntéseket egyeztetnek velük. Ezt még az Egyesült Államok elnöke is kénytelen megtenni. Természetesen azon lehet vitatkozni, hogy adott esetben ez a lobbizás eléri-e a korrupció szintjét, de nem gondolom, hogy az energiacégek Magyarországon irreálisan nagy kedvezményhez vagy az átlagosnál jobb megtérüléshez jutottak az „elmúlt nyolc évben” vagy akár előtte. A privatizáció azon józan megfontolás alapján történt, hogy ha az országnak nincs pénze a közüzemi szolgáltatások fejlesztésére, akkor ezzel meg kell bízni valakit, akinek tőkéje és szaktudása is van ehhez.
Csakhogy a kormány szerint a beruházások már sokszorosan megtérültek, a külföldi energiacégek talicskával tolták ki a pénzt Magyarországról.
2013. 10. 11. (XVII/41)
