Évszázadok alatt alig nőtt a rabszolgák száma világszerte, ami egyfelől biztató, hiszen soha ilyen „elenyésző” nem volt az arány a Föld teljes lakosságához képest, ugyanakkor szomorú is, hogy ma, 2013-ban a világ egyes pontjain már pár ezer forintért is megvásárolható egy emberi élet.
Egy ausztrál civilszervezet, a Walk Free Foundation idén publikálta először saját mutatószámát (GSI, azaz Global Slavery Index) a globális rabszolgaságról, annak helyi veszélye és gyakorisága alapján. „Rabszolga az, akit ember létére egy másik ember tulajdonaként kezelnek, adnak, vesznek, és ha kell, elpusztítanak” – olvasható a jelentés bevezetőjében. A modern rabszolgaság ugyanakkor ma számos formában jelenhet meg: emberkereskedelem, kényszermunka, de akár a hitelcsapdákat, a kényszerházasságokat, a szexipart és a gyerekkatonákat is idesorolhatjuk. Felmérések szerint ma egy ember átlagosan hat évet tölt el rabszolgaként az élete során. Ezután az illető vagy megszökik, vagy visszafizeti az adósságát, vagy egyszerűen meghal.
A 162 országot bemutató jelentés szerint ma összesen 29,8 millió rabszolga él a világon, közülük is a legtöbben Indiában, Kínában, Pakisztánban, Nigériában, Etiópiában, Oroszországban, Thaiföldön, Kongóban, Mianmarban és Bangladesben. A felsorolt tíz országban található a rabszolgák 76 százaléka – állítja a Walk Free Foundation. Csak Indiában egyedül 13-15 millió közé teszik a rabszolgák számát.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2013. 10. 31. (XVII/44)
