Európa végre fellélegzett. Olaszország miniszterelnöki székében 2011. november 16-án a színes és ellentmondásos egyéniségű Silvio Berlusconi korábbi kormányfőt Mario Monti közgazdász professzor, egykori EU-biztos és technokrata kormánya váltotta fel. S hogy ez alatt a röpke három hónap alatt mi történt? A csődpánik elmúlóban, a piacok bizalma erősödik, Olaszország nemzetközi érdekérvényesítő képessége növekszik. S mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tízéves állampapírok hozama a korábbi kritikus 7 százalékot meghaladó szintről február elejére 5,6 százalékra süllyedt.
Nyugdíj és adók
Mario Monti hatalomra kerülését követően igen erősen nyitott. Néhány héten belül Salva Italia elnevezésű mentőcsomagjával adta meg a válságkezelő intézkedések alaphangját. A csomag mérete alighanem jól el lett találva. A 30 milliárd euró ugyanis kellően nagy ahhoz, hogy a piacokat megnyugtassa, de mégsem akkora, hogy totálisan sokkolja a társadalmat. A csomag legfontosabb elemei: a nyugdíjkorhatár emelése hatvanhat évre; a korábban Berlusconi által eltörölt ingatlanadó bevezetése; a közigazgatásban dolgozók számának csökkentése; a korábban az országba visszahozott pénzek egyszeri 1,5 százalékos megadóztatása; illetve bizonyos luxusadók bevezetése. A kormány legfontosabb célja ezzel az volt, hogy a GDP közel 120 százalékáig eladósodott Olaszország finanszírozhatóságába vetett hitet erősítse. Nem véletlen, hogy a kormány éppen ezzel az intézkedési csomaggal kezdte, hiszen a pénzpiacok általános meggyőződése, hogy „Olaszország túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen, s túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen menteni". Éppen ezért a tét nemcsak Olaszország, hanem egész Európa számára hatalmas. Így nem meglepő, hogy a csomag mögött szinte a teljes olasz politikai elit egy emberként sorakozott fel. Sőt, hogy a helyzet súlyosságát az átlagpolgár is nagyon jól megértette, mi sem mutatja jobban, hogy a csomagra még a tiltakozni híresen szerető olaszok is visszafogottan reagáltak. Bár országszerte voltak megmozdulások, Monti népszerűségi indexe a csomag bejelentése után sem csökkent érdemben, s az még mindig meghaladja Berlusconi legnépszerűbb időszakát.
2012. 02. 17. (XVI/07)
