Sokan a pénzügyi válság végeként értelmezték a New York-i tőzsde szárnyalását, azonban a pozitív tendencia az elmúlt napokban megtorpant, amint nyilvánosságra hozták a Wall Street egyik meghatározó szereplője, a Goldman Sachs (GS) elleni vizsgálatot. Az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) csalás alapos gyanúja miatt nyomoz a bankcsoport háza táján. A vád szerint a GS egymilliárd dolláros kárt okozott befektetőinek, amikor három éve, még a globális krízis kirobbanása előtt olyan értékpapír-portfóliót kínált a piacon, amely nem elsőrendű (subprime) amerikai jelzálog-követeléseket is tartalmazott fedezetként, és a gyanú szerint elhallgatta a befektetők előtt, hogy a Paulson & Co. nevű fedezetialap-társaság szerepet játszott ebben. A GS ugyan mindent tagad, azonban a SEC akciója felrázta a Fehér Házat is. Barack Obama leszögezte, hogy „nem késlekedhetünk”, azonnal pénzügyi reformokra van szükség, mivel „a Wall Street titánjai továbbra is vakmerően spekulálnak a kölcsönkapott pénzzel”. Mivel a GS a londoni Cityben 5500 alkalmazottat foglalkoztat, a vizsgálat a Cityre is kiterjed, és az ügy az unióban is mélyítheti a pénzintézetekkel szembeni bizalmatlanságot.
Az Európai Bizottságban is áll a „bál”. Az EU-tagországok pénzügyminisztereinek madridi informális találkozójára arról készített összeállítást a bizottság, hogy a pénzintézetek hogyan és milyen mértékben járulhatnak hozzá a válság miatti költségek fedezéséhez. A válság kezelése során csillagászati összegeket emésztettek fel a kormányok bankmentő akciói. A tervezet a banki vagyon egy részének, illetve a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának lehetőségét veti fel, amelytől éves szinten 13-50 milliárd euró bevételre lehetne szert tenni. A Financial Times beszámolt Gordon Brown brit miniszterelnök álláspontjáról, miszerint akár már a júniusi kanadai G20-csúcson megállapodás születhet a globális bankadó bevezetéséről.
A görög kormány tárgyalásokra kérte fel az IMF és az EU illetékeseit, hogy megvitassák a legutóbbi brüsszeli EU-csúcson létrehozott mentőcsomag technikai részleteit. Athén ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a lépése nem jelenti a kölcsönök igénybevételét. Az eurózóna tagjai a legutóbbi EU-csúcson Brüsszelben állapodtak meg a görög mentőcsomagról, amely hároméves futamidőre 5 százalék körüli kamatteherrel juttathat kétoldalú hiteleket összesen maximum évi 30 milliárd euró értékben.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelét pedig még ezen felül lehet igénybe venni. Az eurózóna-tagok közül a legnagyobb hozzájárulást Németország nyújtaná, 8,4 milliárd euró értékben, ami a megszorításokat elszenvedő Németországban kicsapta a biztosítékot, és olyan felzúduláshoz vezetett, amelyben a német sajtó és a közvélemény a görögöket teszi felelőssé a nyilvánvaló csalásért és a meggondolatlan túlköltekezésért.
Joachim Starbatty, a Tübingeni Egyetem euroszkeptikus közgazdászprofesszora a német alkotmánybíróságon támadta meg a Görögországnak nyújtandó segélycsomagot. Amennyiben Starbattynak igazat adnak a német alkotmánybírák, és meghiúsul a mentőcsomag, az görög államcsődhöz és a közös európai valuta legmélyebb válságához vezethet. Starbatty szerint a segélycsomag megsérti a maastrichti szerződést, mert a hitel kamatai alacsonyabbak a görög értékpapírok piaci áránál. Az alkotmánybíróság a több hónapig is elhúzódó vizsgálat idejére felfüggesztheti a hitel folyósítását.
Az Európai Bizottság elkezdte felmérni az izlandi vulkanikus hamu miatti légtérzár negatív gazdasági következményeit. A turizmusban és a szállítmányozásban már eddig is milliárdos károkat okozott a repülési stop, munkahelyek tízezreit veszélyezteti – és még senki sem látja a „hamukrízis” végét. Amennyiben tartóssá válik a probléma, tovább odázhatja a gazdasági növekedés beindulását a kontinensen.
2010. 04. 23. (XIV/16)
