A tavaly nyáron kipattant jelzáloghitel-válság jelentős hangsúlyváltásokat
indukált az elnökjelöltek gazdasági programjaiban. Míg a kampányok kezdetén csak
a nagyon pesszimista elemzők érezték hátukon a krízis borzongató előszeleit,
addig ma már nem az a kérdés, hogy lesz-e recesszió, hanem hogy mikor, és hogy
hogyan készülnek fel a fogadására. Nem vitás tehát, hogy az erre javasolt
megoldások izgatják leginkább a tengerentúlon az utca aggódó emberét. A
sub-prime válság kárvallottjainak rehabilitációja elsősorban a demokrata oldalt
ösztönözte vaskos ígéretekre: Mrs. Clinton egy 30 milliárd dolláros alapot
hozna létre a károk enyhítésére, Obama pedig 45 milliárdot szánna a mostanihoz
hasonló esetek megelőzésére.
Adók
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2008. 02. 15. (XII/7)
