Az interneten barangolva időnként fellelhetőek olyan lehetőségek, amelyek bátortalan bizakodásra adnak okot: talán van esély részmunkaidős állást vállalnia egy magyar nőnek, amely nem diákmunka, és a képzettségnek megfelelő fizetést is biztosít. Aztán, ha elküldtél nagyjából száz-százötven helyre önéletrajzot e-mailen, és egyikre sem jön válasz, lankadni kezd a munkakereső kedv.
Varga Anikó HR manager tapasztalatai szerint egy-egy részmunkaidős állásra nyolcvan vagy akár száz jelentkezővel is számolhatnak a munkaadók. Talán ez is oka annak, hogy a cégek még arra sem veszik a fáradságot, hogy visszajelezzenek minden pályázónak.
Ha azonban megtörténik az a ritka, már-már ünnepi alkalomnak számító esemény, hogy behívnak állásinterjúra, korántsem biztos, hogy azt kapod, amire számítottál. K. Virág egy kozmetikai termékeket forgalmazó multinacionális cég állására jelentkezett. A meghirdetett pozíció telefonos ügyintéző munkatársként négyórás munkát jelentett.
A csoportos állásinterjún első lépéseként a céget mutatták be. Közel negyedórás altatás után aztán kibújt a szög a zsákból. Kiderült, hogy a konkrét állás leendő betöltőjének, bár valóban négy órára van bejelentve, a négy órát tizenkét órában kell ledolgoznia. Magyarul, a delikvens egy nap alatt három munkanapot dolgozik le.
A három felvételiztető szakember azt is elmondta, egy igazi jolly jokert keresnek, akinek több ügyfélszolgálati helyszín között kell ingáznia. Nemcsak telefonos ügyfélszolgálati munkakört tölt majd be, hanem az ügyfelek kiszolgálásában és az esetenként 30 kilogrammos csomagok szortírozásában is segít. Végezetül a beosztást a cég "szezonnaptárja" alapján készítik el, tehát számítani kell arra, hogy lesznek olyan hónapok, amikor havi 10-12 hosszított munkanapot kell majd dolgozni, igaz, az ezt követő időszakban csak néhány napos elfoglaltsága lesz. Magyarul, a beosztásod úgy készül el, hogy szezonban – karácsony, húsvét, nőnap stb. – heti három-négy tizenkét órás munkanapot is lehúzhatsz hétfőtől szombatig.
Nem nehéz kitalálni, igent mond-e egy ilyen lehetőségre egy családanya.
Persze létezik olyan eset is, amikor megalkuvás árán ugyan, de bejutott egy neves céghez a munkakereső. R. Katalin 34 éves, női ruhákra "szakosodott" bolti eladó tízéves szakmai tapasztalattal. Egy német tulajdonú, ruhákat forgalmazó multinacionális cég – amelynek szinte az összes nagyobb bevásárlóközpontban megtalálható üzlete – alkalmazta próbaidőre. Bár a hölgy hatórás álláshirdetésre jelentkezett, mégis "összevontan", azaz heti három napon kellett tizenkét órában dolgoznia. Hamar feltűnt neki, hogy a munkatársak állandóan cserélődnek körülötte, amit nem értett. A kollégák azt mesélték, szinte mindenkit csak próbaidőre alkalmaznak, ami azért jó a cégnek, mert így csak a kezdő bért kell kifizetni. Katalin nem hitt ezeknek a szóbeszédeknek, úgy gondolta, sokan nem bírják a gyűrődést, ezért mondanak fel. Szívesen dolgozott, tetszett a munka, így villámcsapásként érte, amikor három hónap elteltével elbocsátották.
2005. 12. 02. (IX/48)
