A brüsszeli főtér. Célkeresztben az unió Fotó: Somorjai L.
Az EU részéről a szándékok komolyságát nemcsak az egymást követő nyilatkozatok és a csatlakozási tárgyalások váratlan felgyorsulása jelzik, hanem az is, hogy a világ egyik legnevesebb hitelminősítő intézete, a Moody\'s a napokban felminősítette a tagjelölt tíz ország devizaadósságát. Magyarország besorolása e szerint a korábbi A3-as minősítés helyett a nagyon előkelő A1-es minősítésre változott. Hazánk mindezt annak ellenére kapta, hogy bizonyos konjunkturális változások, s nem utolsósorban az országgyűlési és önkormányzati választások közvetlen és közvetett "költségei" miatt a magyar gazdaság a válság jeleit kezdi mutatni. Lelassult a gazdasági növekedés, az államháztartás jelentősen megnövekedett kiadásai miatt a fizetési mérleg hiánya – a korábbi években megszokottnak közel a duplájára – 8,5 százalékra nőtt, s megindult felfelé az infláció is. Ennek ellenére a Moody\'s bizakodó, bár ez a bizalom – s ezt László Csaba pénzügyminiszter szintén megerősítette – nem az ország jelenlegi gazdasági teljesítőképességének, hanem igazából az uniós felzárkózási folyamatnak szól.
A fenti folyamatok érthetően a hazai közéletet is mobilizálták. A hazai politikai és gazdasági elit – s ez a négypárti egyeztetésen és más fórumokon is kiderült – többé-kevésbé elkötelezett az európai csatlakozás irányában. Az ugyanakkor látható, hogy a hirtelen nagyon is kézzelfogható közelségbe került csatlakozás váratlanul jött, s az önkormányzati választásokat követően a lassanként a megszokott kerékvágásba visszatérő közélet most kezd igazán számot vetni a viharosan közeledő csatlakozás lehetőségeivel és kihívásaival. Ennek a folyamatnak képezik részét az egyre másra szaporodó szakmai konferenciák, a négypárti egyeztetés, az alkotmánymódosításról folyó viták, de még az egyes pártokon belüli álláspontok kialakítása. A Fidesz például december elején tartandó kongresszusának fő témája is a csatlakozás lesz.
Ebbe a folyamatba csatlakozik a parlamentben szerdán az ország uniós csatlakozásával kapcsolatosan megrendezett vitanap is. Ennek során a kormány és az MSZP álláspontját Kovács László külügyminiszter fogalmazta meg, aki kijelentette, az Európai Unióhoz nem lehet jól vagy rosszul csatlakozni, csak jól, jobban és legjobban. Ez a kijelentés ugyan a kormány egyértelm? álláspontját jelzi, ám a megfogalmazásban rejlő jó szándékú politikai dogmatizmus már megkérdőjelezhető. A külügyminiszter kijelentésével ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy az ország a csatlakozással csak nyerni fog, holott az már most valószínűsíthető, hogy az Európai Unióba történő belépésnek vesztesei is szép számmal lesznek. Nemcsak egyes állampolgárok, hanem akár egész régiók vagy iparágak is. Gondoljunk csak a mezőgazdaság nyugtalanító versenyhelyzetére, ahol a tárgyalások jelenlegi állása szerint egy magyar mezőgazdasági termelő a csatlakozás után egy német, francia vagy olasz farmernek járó juttatásoknak maximum a huszonöt százalékra tarthat csak igényt. Ez utóbbira is csak akkor, ha a támogatásokat ténylegesen igénybe is tudja venni. Kovács Lászlónak a parlamentben elhangzott másik kijelentése szerint semmi ok nincs feltételezni, hogy Magyarország az egyetlen szerencsétlen állam, amely úgy integrálódik, hogy a csatlakozás után rosszabb lesz a helyzete, mint azelőtt volt. Ez a csatlakozás mérlegének egészére ugyan igaz lehet, de a közvélemény korrekt tájékoztatása az EU-projekt sikerének valószínűleg elengedhetetlen feltétele. A fenti megnyilatkozásoknak ugyanis megvan az a veszélye, hogy a lakosság egyes rétegeiben az EU-csatlakozással kapcsolatban irreális várakozásokat gerjeszt. Különösen azok a rétegek hajlamosak erre, akik a rendszerváltást követően továbbra is a helyüket keresik. Fontos volna, hogy az EU-csatlakozást népszerűsítő pozitív megnyilatkozások mellett a lakosság pontos információkat kapjon az integrációs folyamat kihívásairól is, hiszen azok legalább olyan jelentőséggel bírnak, mint az előbbiek. Különösen akkor, ha belegondolunk abba, hogy a magyar közvélemény a tagjelölt országok sorában már most az európai csatlakozás legelkötelezettebb híveinek egyike. A magyar lakosság hozzávetőleg kétharmada támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. Valószínűleg a jelenlegi helyzetben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a lakosságnak az uniós kihívásokkal kapcsolatos korrekt tájékoztatására.
Az ellenzéki pártok részéről Szájer József a szerdai parlamenti napon amellett érvelt, hogy csak egy erős, öntudatos, a saját érdekeinek érvényesítésére képes Magyarország tud az EU sikeres tagjává válni. Sőt, tőle és pártjától szokatlan módon még meg is dicsérte a szocialistákat. Örömét fejezte ki ugyanis, hogy az MSZP számára már nem a tagság mindenáron való elérése az egyetlen szempont, hanem elkezdtek a beilleszkedés és a felzárkózás kategóriáiban is gondolkodni. A Fidesz egyébként nincs könny? helyzetben a csatlakozás kérdését és kommunikációját illetően. Lényegében ugyanazt kell mondania, mint a kormánypártoknak, de mégis másképp. S ez még a kommunikációjára oly büszke legnagyobb ellenzéki pártnak sem könnyű. Az eddig elhangzott nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy egy a nemzeti érdekeket határozottabban felvállaló irányba próbálják mozdítani a kormánypárti álláspontokat. Ez pedig, ha a nézetkülönbségeket sikerül konszenzusos mederben tartani, még javára is válik az országnak. Ez utóbbira egyébként jó esély van, hiszen a kérdésben valószínűleg a Fidesz sem fog egy erőteljesebben konfrontációt, netalán kenyértörést erőltetni. Ennek kockázatát, bár néha úgy tűnik nehezen tudja türtőztetni magát, de Orbán Viktor sem meri felvállalni.
A parlament mellett szakmai fórumok is próbálják az európai uniós csatlakozás esélyeit és kihívásait számba venni. Ilyen volt az a szerdán a GKI Gazdaságkutató Rt. által rendezett konferencia is, amelyen volt és jelenlegi kormánytagok, gazdaságkutató szakemberek és vezető magyarországi cégek szakemberei együttesen cseréltek eszmét a csatlakozással járó gazdasági kihívásokról. A Medgyessy Péter miniszterelnök által megnyitott tanácskozás résztvevőinek és előadóinak közös szellemi alapja ugyan az uniós csatlakozás szükségessége volt, ám a szakemberek visszafogottan lelkesedtek. Matolcsy György volt gazdasági miniszter a csatlakozási folyamat ellentmondásaként például azt említette, hogy ma nehéz megmondani, hogy milyen is lesz az az EU, amelyhez a közép-kelet-európai országok végül csatlakozni fognak. Abból indult ki, hogy ma gazdasági értelemben az Európai Unió korlátozottan versenyképes. Ez utóbbi javításának érdekében az unión belül a közeljövőben komoly változások várhatók, például a politikai rendszer újragondolásában, az egységes piac további területekre történő kiterjesztésében, valamint a nemzeti gazdaságok szerepének újbóli meghatározásában. A megszólaló szakemberek és politikusok egyetértettek abban, hogy a bérpolitika a csatlakozási folyamat egyik legfontosabb és legnagyobb kihívást jelentő szegmense, amelynek uniós harmonizációja a versenyképességet és a csatlakozás sikerét a legérzékenyebben érinti. A csatlakozási folyamatokkal kapcsolatban a konferencia talán legmarkánsabb véleményét Surányi György volt jegybankelnök fejtette ki (lásd keretes írásunkat).
Az uniós csatlakozás kérdése egyébként, úgy tűnik, mind a közéletben, mind szakmai körökben nyugtatóként hat a két választás szikrázó politikai csatajelenetei után. A két oldal néhány hete egymással még élet-halál küzdelmet vívó harcosai most egymás után tesznek tétova gesztusokat egymás irányába: Medgyessy Péter bejelentkezik a Fidesz kongresszusára, Orbán Viktor megígéri, hogy az Európai Néppárt alelnökeként fogja népszerűsíteni a magyar csatlakozást, s egy szakmai konferencián Varga Mihály és László Csaba együtt ad elő. Meglepetten látjuk, hogy a csatlakozás nagy ügye képes volt arra, amire hosszú éveken keresztül semmilyen más nemzeti ügy nem, hogy a korábbi ellenfeleket közös szekértáborba terelje. Az persze látszik, hogy ebben a szerepben egyelőre még maguk is nagyon furcsán érzik magukat, ám nem árt, ha ebbe a stílusba is beletanulnak. Ugyanis ez is Európa.
Lehet rosszul is csatlakozni?
2002. 11. 15. (VI/46)
