Korábban feltaláltak már hasonló mikromotort, amely hidrogén-peroxidból hozott létre oxigénbuborékokat, ez a találmány be is került a Guinness Rekordok Könyvébe, mint „a világ legkisebb sugárhajtóműve", feltalálójával, a leibnitzi Oliver Schmidttel együtt. A peroxid azonban mérgező a sejtek számára, ezért biológiai célokra nem lehetett használni a műszert. A leibnitzi kutató is elismerte, hogy a savval működő mikrorakéta az első ilyen találmány, ami nem károsítja a szervezetet. Sőt, mivel a sebessége a gyomor savtartalmától függ, a PH-érték meghatározásában is hasznos segítséget nyújthat. A gyomorsav szintje egyébként a motor élettartamát is meghatározza, ami egyelőre 10 másodperctől 2 percig terjedhet.
Joseph Wang parányi rakétája számtalan módon hasznosítható. Ha például bizonyos antitestekkel vagy nukleinsavakkal borítják be, alkalmas lehet proteinek vagy DNS-részletek összegyűjtésére folyékony közegben, célzott terápiákban pedig akár proteint is szállíthatnak a segítségével a szervezet bizonyos részébe. „Felfoghatjuk úgy, mint egy független kis nanoeszközt, amely körbeúszva helyreállít bizonyos dolgokat, vagy mikrosebészeti beavatkozásokat végez" - összegezte Schmidt. Vannak azonban még megoldásra váró problémák a találmánnyal kapcsolatban: bár haladási irányát egy mágnes sebességével lehet befolyásolni, a sebességét azonban nem, és egyelőre még megállítani sem tudják a gyomorba került műszert.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »