Először is, nem akarok már egyetemre járni. Néhány üzenetében
diplomaszerzésre buzdít, s bevallom, ez csak annyira vonzó, mint végigülni egy
egész estés Mikola-beszédet. Másrészt lassan kiöregszem a padkoptatásból, és
leginkább a vezérigazgató és tőzsdeelnök szakpárra iratkoznék be, de azt meg nem
találom a felsőoktatási tájékoztatóban.
Apropó, tőzsde. Ön elhalmoz engem jobbnál jobb befektetési ajánlatokkal. Kérem,
ne tegye! Nekem a részvények, opciók világa csak annyira ismerős, mint a
bálnazsírgyártás mechanizmusa. A kötés szóról folyton a gézre asszociálok, és ez
elveszi a kedvemet az egésztől. Ha azt hallom, hogy valamelyik részvény
árfolyama esett, rögtön fel akarom venni a padlóról. Másba is lehet pénzt
fektetni.
Például különféle luxusórákba, pont, ahogy az Ön egyik-másik levelében szerepel.
Kedves, hogy ilyeneket is tukmálna rám. Nem akarok szomorúságot okozni, de már
van egy jól működő karórám. Ugyan lehet, hogy nem a legnemesebb anyagokból
készült – erre utal a hátulján olvasható MADE IN CHINA felirat is – de
megbízhatóan szuperál. Persze megtehetném, hogy több órát is viseljek ugyanazon
a karomon, mint egy szovjet kiskatona.
Nos, egyébként honnan gondolja, hogy pirulára lenne szükségem a nyugalomhoz vagy
a házasélethez? Az egyetlen tabletta, ami otthon található, az egy
nyúltápkoncentrátum, vidéki rokonunk ajándéka, habár egy kaszáspókon kívül nem
tartunk háziállatot.
Mr. Spam, végezetül egy kérés: miért rejtezik Ön álnevek mögé? Fedje fel valódi
arcát, ugyanis a jó üzlet egyik feltétele a személyes kapcsolat. Hadd álljak Ön
elé, férfiasan, szemtől szembe, hadd szorítsam meg a kezét, és küldjem el Önt
olyan éghajlatra, amely lehetetlenné teszi az internetes levelezőprogramok
használatát.
2006. 12. 21. (X/51)
