hetilap

Történt egyszer, hogy Szlintácská i Krivácská eltévedt az erdőben. Este volt és hládno, pont nem az az idő, amikor két ilyen picinyke mesehősnek kint kellett volna csatangolnia. Hogy, hogy nem, ahogy mentek, mendegéltek, az erdőből előugrott a gonosz Pomóc. Pozor! – kiáltott rájuk, majd rázuhant egy féltonnás fa, lombkoronástul. Nos, a megszeppent ikerpár (kétpetéjűek) a váratlan kaland után rátalált a Bováryné cím? kötelező olvasmány szlovák fordítására, amelyen messziről sárgállott a Bováryová cím. Beleolvastak, majd elhajították. Obly, obly – mondogatta közben Szlintácská. A távolban felsejlettek Olomouc fényei. A látvány megörvendeztette szívüket, csakúgy, mint a Rozhodovací tábla. Tényleg, mikor lesz vacsi? – kérdezte Krivácská, de testvére lepisszegte: – Amikor a broskyna nyílik, akkor eszünk majd. Krivácská ekkor megörült, mert már a jácsmenyi járásban gyalogoltak, és gond nélkül hazaértek. Azóta is boldogan eszik a sztrapacskát, ha ugyan nem. (kohnbandi)