Az étlapot a hajón talált más tárgyakkal együtt egy magánkézben lévő belfasti múzeum vásárolta meg. Ez azért érdekes, mert a Titanicot itt építették meg. Az étlappal együtt került kalapács alá egy kézirat is, amelyet szintén a már említett másodtiszt jegyzett fel a hajó utolsó óráiról. "Olyan reccsenések, morajlások voltak hallhatók a hajó belsejéből, mintha dörgött volna az ég" – írta a másodtiszt, akinek sikerült megmenekülnie. "Éjjel két óra volt, amikor a hajó teljesen függőleges helyzetben tornyosult magasba. Mindez két percig tarthatott, és tatja egyenesen az ég felé állt. Aztán először lassan süllyedni kezdett, majd óriási sebességgel örökre eltűnt a víz alatt." (Reuters – Meleg Viktória)
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »