Alig négy napra rá, 1912. április 15-ére virradóan a Titanic első útján – Nagy-Britanniából New Yorkba tartva – jéghegynek ütközött, és néhány óra leforgása alatt elsüllyedt. Mintegy ezerötszázan lelték halálukat a habokban, és csak 703 ember menekült meg. A hajó katasztrófája után a lelkész bekereteztette a hajójegyet, amely egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig ott lógott egyik szobájának falán. Akkor került a múzeumba, ahol eredetileg annak levéltárában helyezték el, mert úgy vélték, túlságosan értékes ahhoz, hogy kiállítsák. (MTI)
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »