– Hát persze uram, szobatiszta
Ez a fának nem árt, viszont később, zárt helyiségben elviselhetetlen bűzt kezd árasztani magából" – mondta az egyik helyi erdőgazdaság vezetője. A preparátum eredményességét jelzi, hogy szaga több napig megmaradt abban az autóban, melyben szállították. Az egyik dolgozó ruháját pedig, aki a folyadékkal lelocsolta a fákat, felesége utóbb a szemétbe hajította. Azt mondta a férjének, olyan szaga van, mint egy valódi párizsi csőlakónak. Az igazgató nem árulta el, hogy hol készülnek bevetni a csodaszert, nehogy a potenciális tolvajok "szagot fogjanak". Mivel a fenyő csak utólag kezd bűzleni, nem kizárt, hogy számos családnál csak szenteste támad a fertelmes bűz. Emiatt aztán vagy fa nélkül marad a család, vagy nem győz szellőztetni. (MTI)
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »