2000. 11. 18.
Hamis az a legenda, hogy a németek nem szeretnek játszani, elég a sportolók bálványozására gondolni! A tévéképernyőn egymást érik az NSZK-ban a vetélkedők, melyek mind gyakrabban autók, házak, márka-százezrek, -milliók elnyerésével kecsegtetnek. A klasszikus szerencsejátékok 2000-ben is mintegy 50 milliárd DM-et mozgattak meg a legnépesebb EU-tagállamban. Arányát tekintve a kaszinózás (Spielbank) a leginkább pénzigényes (40 százalék) szórakozás, míg a lottózás/totózás (35 százalék) a legelterjedtebb a jóléti Németországban. A hagyományos játékautomatákba és nyerőgépekbe évente 10-12 milliárd márkát dobálnak be a németek, így ennek piaci részesedése megközelíti a 15 százalékot. Lóversenyre alig 800 millió DM-et költenek a németek, s ennél már csak az agárfutamokra áldoznak kevesebbet. Noha az adóhatóságok – időnként a rendőrséggel karöltve – tartanak razziákat az illegális kártyaklubokban, és engedély nélküli autóversenyekről, kutyaviadalokról is ír a sajtó, a Fortunával "svarcban" kacérkodók körét lehetetlen teljesen feltérképezni – Hans Eichel (SPD) német pénzügyminiszter legnagyobb bánatára
(M. G. Berlin)
Tovább olvasná?
Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.
Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.
2000. 11. 18. (IV/47)
